Retriever, elhozó ebek. Az angolok tenyésztették ki őket, hogy a pointer vagy a szetterek által megállt vadat a lövés után megkeressék, és a gazdájukhoz vigyék. Csak a lövés elhangzása után küldik keresni. Kiváló orruk van, s így a legritkább esetben vallanak kudarcot. Rendkívül kitartóak, lehetetlen feladatot nem ismernek. Nemegyszer órákig úszkálnak a jeges vízben, hogy összeszedjék a vadász által lelőtt vadkacsákat. Természettől fogva engedelmesek és igen tanulékonyak. Társnak, barátnak is nagyszerűek. A két fajta tulajdonságai szinte teljesen azonosak. Magyarországon sajnos szinte alig ismerik őket, egy-két Labrador retriever ha előfordul. Érdemes volna pedig meghonosítani ezeket a kiváló, a mai vadászati módokhoz ugyancsak alkalmas vadászkutyafajtákat. A Scotland Yard kábítószer-kutatásra is felhasználja őket.

Labrador retriever. Bár régóta létezik, csak a századforduló táján ismerték el önálló fajtának. Őseit új-fundlandi halászok hozták magukkal Angliába, ahol céltudatos tenyésztőmunkával a világ egyik legkiválóbb vadászebét faragták belőle. Középnagy, 55-60 cm magas, hengeres testű, erős állat.

Széles, kissé burkolt koponya, sötétbarna vagy ébenfekete szem, rövid, kemény szőr, a vidráéhoz hasonló, erős, zászlótlan farok jellemzi. Farkát úszás közben kormányzásra használja. Többnyire jeltelen fekete színű.