Lovak : Mikor sunyít és bakol a ló? |
Mikor sunyít és bakol a ló?
Ani-csajszi 2007.03.31. 15:07
A sunyítás a lovaknál fenyegetés. Azt jelenti: "Nem látlak szívesen, és ha közelebb jössz, fontolóra veszem, hogy megharapjalak!"
A sunyítás a lovaknál fenyegetés. Azt jelenti: "Nem látlak szívesen, és ha közelebb jössz, fontolóra veszem, hogy megharapjalak, megrúgjalak, esetleg csak figyelmeztetőleg megcsípjelek." Az, hogy fontolóra veszi, persze nem jelenti azt, hogy mindezt meg is teszi. Lehet, hogy a következő pillanatban már átértékeli a helyzetet: "Ja, Te vagy? Cukrot hoztál? A barátom vagy!"
A sunyítás persze nemcsak az ember számára közvetít jelzéseket, hanem a másik ló számára is. De ugyanazt jelenti. És a lovak ezt igen gyorsan meg is értik, és vagy azonnal kitérnek a sunyító társuk útjából, vagy jöhet a harc!
A gyakran sunyító lónál ez a viselkedésforma adódhat a rossz tapasztalatokból is (például a durva bánásmód miatti bizalmatlanság), de egyszerűen félénkségből is.
Ha egy ló sunyít (füleit hátracsapja, orrlyukai kitágulnak, fujtat, néha vicsorog) szólítsuk nevén, és viselkedjünk nyugodtan, barátságosan mindaddig, amíg abba nem hagyja. Csak utána közeledjünk hozzá.
A bakolás
A bakolás, más szóval bokkolás (amikor négy lábbal egyszerre ugrik a levegőbe, fejét leszegi, hátát púposítja, esetleg kirúg hátra) a jókedv kifejezése. "Kijöttem az istállóból, süt a nap, szép az élet, ugrálok örömömben!" A bakolás nagyon ritkán jelent rosszindulatot. Nem azért ugrál, hogy az ember leessen a hátáról, csak azért, mert fergeteges jókedve van, jólesik az ugrálás, és engedik.
Nagyon ritkán, öreg, elrontott lovaknál persze megesik, hogy a ló tudja, a bakolás következtében esetleg néhány nyugodt és szabad percet szerezhet magának, és akkor tudatosan kíván megszabadulni lovasától. De a legtöbb esetben nem ez a jellemző.
|