A rovarok nem csak a mi életünket, hanem állatainkét is megkeserítik. Tavasszal, a természet ébredésével, majd az egyre forróbb nyár megérkezésével együtt a rovarok is felkerekednek, szaporodnak és sokasodnak, majd üldözőbe vesznek minden élőlényt. Ez nem csak bosszantó, de még egészségtelen is, mert a szúrólegyek és a vérszívó böglyök (például a Tabanus bovinus) különböző érdekes és fertőző betegségek köztesgazdái és terjesztői lehetnek, így az ellenük való védekezés kiemelten fontos.

A lovak rovarokkal szembeni toleranciája típusonként változó. Van, amelyik sztoikus nyugalommal tűri a légitámadást, mások pedig vadul hessegetik a szárnyas fenevadakat a szériatartozék légycsapóval (farkukkal). A tolerancia függ még a bőr vastagságától és a színtől is.

Egy vékonybőrű telivér általában nehezebben viseli a nyári időszakot, míg a vadnyugaton edzett western-quarter horsenak nincs ilyen gondja. A sötétebb szőr is jobban vonzza a legyeket, mint a világos. Persze ez nem azt jelenti, hogy akinek világos szőrű és vastagabb bőrű lova van, azt meg sem fogják környékezni rovarok. A megelőzés és egy kis odafigyelés az ő napjaikat is rovarmentessé és nyugodtabbá teheti!

Változtassunk a napi rutinon!

A legjobb védekezés jelen esetben nem a támadás, hanem az elkerülés. Május közepétől, ha már elég meleg az idő, kinn tarthatjuk lovunkat éjszakára. A ló is hamar megtanulja, hogy a hűvösebb éjszaka légymentes (bár nem szúnyogmentes), úgyhogy nem fog reklamálni. Nyáron, amikor beköszönt az igazi hőség, a rovarok is felszaporodnak, de szerencsére a tűző napsütést nem csak mi nem, ők sem tolerálják (bár persze néhány elszánt szúrólégyfélét ez sem rettent vissza), ezért napközben lovunk viszonylagos nyugalomban hűsölhet az árnyékban. A rovarok többsége hajnalban, de főleg szürkületkor kezdi meg a vadászatot, ezért ha már nagyon mozog a levegő, állítsuk be lovunkat a rovaroktól védett helyére.

Rovarriasztó spray

Hatásos védelmet nyújtanak a különböző rovarriasztó sprayk, melyekből manapság természetes hatóanyagú készítményeket is lehet kapni. A hagyományos rovarirtószerek is eredményesek és a jelenlegi tudományok szerint biztonságosak a nagyemlősök számára, de azért senki se próbálja bemagyarázni, hogy az idegméreg egészséges. Ilyenek például a piretrin, permetrin és malathion hatóanyagú készítmények. A piretrin eredetileg nem is szintetikus szer, hatóanyagát a krizantém virágából vonták ki. Mivel azonban túl sokba került termesztése, a gazdaságosság érdekében átálltak a szintetikus előállításra, de alkalmazása - köszönhetően természetes eredetének - biztonságos.

Ezek a vegyületek lebénítják a rovarokat (idegmérgek), így azok hamar megtanulják, hogy messzire el kell kerülni az olyan helyet, ahol ilyen szert alkalmaznak. Használatukkor ügyelni kell az előírt mennyiség pontos betartására, és arra, hogy a felvitel után 24 órán keresztül ne érje víz az állatot (és lehetőleg ne is izzadjon), mert az lemossa a szert, így hatástalanná válik. Ezt persze elég nehéz biztosítani, így nem árt, ha más praktikákat is ismerünk.

Vannak természetes rovarriasztó szerek is, melyek hatóanyaga növényi eredetű. Ezek többnyire citrusféléket, szegfűszeget, mentát, levendulát és kakukkfüvet tartalmaznak. Hatásuk kissé elmarad a kemikáliáktól, így esetleg kombinálhatjuk ráolvasással is, cserébe viszont illatosak és a lelkes természetvédőknek sem lehet kifogásuk. Ráadásul, ha nincs rovarinvázió, akkor a gyógynövény alapanyagú szerek repellens hatása is elegendő.

A rovarriasztó sprayk azonban nem mindig nyújtanak hatásos védelmet, főleg akkor, ha esik az eső, vagy mozgás közben izzad a ló, vagy esetleg a sárban hempergőzik: vagy lemossa az állat testéről a hatóanyagot az eső, vagy egyszerűen lefolyik az izzadsággal együtt.

Ráadásul a folytonos használat során a legyek ellenállóvá válnak és fütyülnek arra, hogy lovunk a fülétől a farka végéig be van fújva légyriasztóval. Tulajdonképpen csak akkor nyújtanak 100%-os védelmet, ha kilovagolás előtt pár órával alkalmazzuk, vagy ha bemutatóra megyünk, és nem dolgoztatjuk. Ha csak az istállóban pihen, akkor érdemes váltva használni más szerekkel.

Természetes rovarriasztók és védelem

A vámpírokban és a szúnyogokban nem csak a munkájuk a közös pont, hanem az ellenük való védekezési módszer is hasonló.

Az első szúnyogok megjelenésekor nem kell rögtön előkapni a haladó kémikus szettet és egyéb harcászati eszközöket, kezdetben bőven megteszi, ha kipróbálunk néhány népi praktikát. Persze nem jár olyan drasztikus eredménnyel, mint egy atomtámadás, de lehet, hogy beválik. Az élesztő, az almaborecet és a fokhagyma kombinációját már nagyapáink is sikerrel alkalmazták, miért ne próbálnánk ki mi is? Aprítsunk fel egy gerezd fokhagymát és keverjük lovunk napi tápjába, adjunk vizéhez (vagy tápjához) egynegyed pohárnyi almaborecetet és szórjuk meg tetejét egy csipetnyi élesztővel. Természetesen ezeknek az alkalmazását sem lehet túlzásba vinni, de alkalmanként megfelelő védelmet biztosít.

A fokhagyma szárított és porított formában is segítségünkre lehet, bár ennél a módszernél kísérteties hasonlóságok akadnak a vámpírűzés egyes folyamatait illetően, így nem árt, ha a szomszédot is beavatjuk, mielőtt ránk süti az ördögűző titulust. Szórjunk egy kevés fokhagymát az etető és itató edények köré, de az sem baj, ha biztos, ami biztos alapon az egész istállót körbeszórjuk. Persze csak mértékkel. Ha a fokhagyma nem szimpatikus a szaga miatt, akkor esetleg levendulacsokrokat is akaszthatunk a bejáratok mellé. Ha ez sem válik be, legalább vigasztaljon a tudat, hogy a levendula dekorációs elemként sem utolsó.

De nem elég csak elűzni a rovarokat, az önkényes honfoglalást és a szaporodást is meg kell akadályoznunk. A trágyát naponta hordjuk ki, utána pedig jól szellőztessünk ki. A szülőotthonokat (trágyadomb) az istállótól megfelelő távolságba helyezzük el. Ha ez nem lehetséges, akkor arra ügyeljünk, hogy a szél ne hordhasson be semmit a trágyadombról. Az etetőedényeket is naponta (de legalább kétnaponta) tisztítsuk.

Egyéb körülmények között is igyekezzünk kerülni a sérüléseket, így meg különösen, mert a sebekben könnyen megtelepszenek a legyek. Ha mégis előfordul, akkor mossuk ki rendszeresen betadinnal és kössük be, mert hamarosan boldog légyifjak születhetnek, ami nem kifejezetten egészséges és gusztusos.

Légymaszk

Ha egész nap a mezőn van a lovunk, akkor a fejet (különösen a szemet és fület) eltakaró maszk megfelelő védelmet nyújt a kártevők ellen. Ettől lehet, hogy kicsit Ku Klux Klanos külseje lesz a jószágnak, de még mindig jobb, mintha a legyek a lovunk szemében látnák meg a lehetőséget az egzisztenciájuk megteremtésére. A szemek nedvessége ugyanis nagyon csábítja a rovarokat, szomjuk oltására ("Hello szivi, meghívhatlak egy italra?") és tojásrakásra is használják. Egyes lófajták (főleg a vékonybőrűek) füle érzékenyebb a legyekre, így ezek takarása elengedhetetlen.

Légytakaró

Ha a pacink sötét színű, vagy vékonybőrű telivér akkor segíthet egy világos légytakaró. Bár nem védi a lábakat és a hastájékot, de azért megóvja a fentről érkező támadókkal szemben. Mivel a divattrendek a takarópiacot sem kerülik el, így manapság már külön katalógusból válogathatjuk össze lovunk rovarvédő öltözékét. Első látásra lehet, hogy egymást sem fogják felismerni ezekben a "szkafanderekben", sőt, lehet, hogy mi sem tudjuk megkülönböztetni a Miskát a Csillagtól, de az idő ezt is megoldja és megszokják egymás látványát.