A Délkelet-Ausztráliában őshonos énekes papagáj (Psephotus haematonotus ) kellemes hangja és beszédes volta miatt kedvelt szobatárs.  De ne csapjon be minket apró termete, karcsú teste és bájos tollazata, mert néha makacs és agresszív jószág is tud lenni! Természetes élőhelyén is bátran védi territóriumát, azonban ha fiatalkorától kezdve rendszeresen foglakozunk vele, hamar megszelídül és kezelhetővé válik. Mindig párban, de más madaraktól elkülönítve tartsuk. Természetes élőhelyén kisebb csapatokban, vagy párokban él: amíg párja él, addig hűséges marad, később új párt keres magának. A földön keresi a magvakat, gyakran elütik A hím és a tojó tollazata alapján könnyen megkülönböztethető. Míg a hím alapszíne fűzöld, hátán kékes árnyalattal és élénkvörös farcsíkkal, addig a tojó jellemző színei az olajzöld és az olajsárga, fehéres-halványkékes szárnyfedőkkel. Hazájában a vízközeli, fás-bokros területek lakója, táplálékát a földön keresi, főként magvakat és zsenge növényi részeket fogyaszt. Amikor valami finomat talál, oda hívja társait is: ilyenkor gyakran esik az autók áldozatává, akik nem veszik észre a földön gyülekező madarakat. Jellegzetes hívóhangjára nyáron figyelhetünk fel. Augusztus és december között van költési időszaka. Fészket a tojó készít (eukaliptusz fák odújában, de akár odvas kerítésekben is, ha nincs alkalmasabb) és gondozza a fiókákat, a hím pedig szállítja nekik az élelmet. A fészekaljankénti 4-7 tojásból általában 21 nap elteltével kelnek ki a fiókák, melyek 30 nap után repülnek ki. A madarak gyakran parkokba költöznek és a városi macskák martalékává válnak. Kevés hely, sok gondoskodás Méretei miatt kisebb, 100x60x60 centiméteres volierben is jól érzi magát. Magkeveréke főként kölesből, fénymagból, napraforgómagból, zabból és kendermagból álljon, melyet érdemes friss zöldséggel is kiegészítenünk. Természetesen az önitatójában mindig legyen friss víz, a madárház alján pedig tiszta homok! Ha lelkesen gondozzuk és tanítgatjuk, ragaszkodó társunk lehet!