A ragdoll, alias rongybaba a nevéhez hűen viselkedik, amikor az ember kézbe veszi. Izmai elernyednek, teljesen elhagyja magát. Ilyenkor a kisebb fájdalmat meg sem érzi. Nyugodt természete miatt házi állatnak kiválóan alkalmas. Hatalmas szeretetigénye van, ragaszkodó típus. Gazdáját akár az egész lakáson keresztül képes kísérgetni.

A ragdollt először Amerikában tenyésztették ki, de ekkor még nem vált elismertté. 1965-ben egy perzsa cica és egy birmankandúr pároztatásával alakult ki a mai példányok elődje. Főként Amerikában közkedvelt és elterjedt fajta. Európában nagyon ritka. Hazánkban is csak két tenyésztő foglalkozik vele.

Középhosszú szőrzetű, leghosszabb a hasán. Az aljszőrzettől eltekintve könnyen ápolható. Négyféle színváltozata létezik: fóka, kék, csokoládé és lila. Méretét tekintve a nagyobb cicák közé sorolható, egy felnőtt kandúr akár 9kg-os is lehet. Nyúlánk testű, izmos fajta. Szemei nagyok, oválisak, kékszínűek. Hátsó lábai kicsit hosszabbak, mint a mellsők. Lábain fehér zoknit "hord". Tappancsai nagyok, kerekdedek és ujjai között szőrpamacsok találhatók. Farka középhosszú.

A ragdoll tökéletesen jól érzi magát a lakásban. Nem kóborol el, még társai unszolására sem. Ha mégis kiengedjük az udvarra, ne hagyjuk magára. Nem igényel napi fésülést, nem filcesedik és a gazdik legnagyobb örömére nem is hullik erősen a szőre. Ennek ellenére, azért nem szabad elhanyagolni. Betegségekre kevésbé érzékeny, ami nem jelenti azt, hogy a védőoltásokat megspórolhatjuk.