Szibériai macska. A szibériai igen ősi fajta, már a X. és XIII. században is említést tesznek róluk. Szibériában, Oroszország zord északi részén éltek, míg colorpoint (színjegyes) változata a Neva Masquerade a XV-XVI. században jelent meg a Néva folyó partján. Sok szakértő szerint a szibériai az őse a Norvég erdei macskának és a Maine Coon-nak, sőt más hosszúszőrű fajtáknak is, mint a perzsa és az angóra.

A cicák közepes termetűek, testük izmos, arányos, lábuk rövid, zömök; dús, zászlós farkuk van, fülkagylójukban és lábujjaik között szőrpamacsok. Teljes kifejlődésükhöz 5 év kell, egy kandúrok súlya körülbelül 5-8 kg, a nőstények könnyebbek, A fej tompa ék alakú klasszikus macskaarc, szemei zöldek-zöldessárgák vagy borostyánszínűek, tekintete bájos, kifejező.

A szibériai félhosszűszőrű macska, dús, látványos bundáját azonban könnyű gondozni, elég hetente egyszer átfésülni, alig filcesedik. Kedves, barátságos fajta, könnyen alkalmazkodik az eltérő körülményekhez, lakásban is jól érzi magát, gyerekekhez türelmes és más macskákkal vagy kutyával is jól megbarátkozik.

Mivel a szibériai igen ősi és természetes fajta, így nincsenek öröklődő, jellemző betegségei, testalkata, génállománya deformitásoktól, a túltenyésztés káros hatásaitól mentes, így alapvetően egészséges, ellenálló cica.

A legújabb kutatások szerint a szibériai hipoallergén! Ez egy kiváló hír azoknak akik nem a szőrre, hanem a macskanyálban lévő FEL D1 fehérjére érzékenyek, hiszen a szibi nyálában harmincad annyi FEL D1 van, mint egy házimacskáéban, ezáltal a legtöbb embernél semmilyen vagy nagyon minimális allergiás reakciót vált ki.