Az első dolog, amit érdemes tudnunk, ha kézbe szeretnénk venni hüllőnket vagy kétéltűnket, hogy általában nem szeretnek kézben lenni. Igaz van, amelyik idővel megszokja, hogy ki-kiveszik és megsimogatják, de nem ez a jellemző. Kezelhetetlenségük egyik oka, hogy nem túl jó a látásuk - a hüllők és kétéltűek többnyire sötét helyeken tartózkodnak, bujkálnak.

A kígyók továbbá nem a szemlencséjük domborulatának változtatásával fókuszálnak a különböző tárgyakra, mint az emberek, hanem - a fényképezőgép működéséhez hasonlóan - szemlencséjük előre-hátra mozgatásával.Ez az izgalmas módszer épp a kígyók életmódjához passzol: a mozgó dolgokra könnyen, míg a mozdulatlan tárgyakra nagyon nehezen fókuszálnak.

Nem süketek!

Sokan hiszik azt, hogy a hüllők süketek, pedig valójában csak nem olyan a hallásuk, mint a miénk - ők a vibráló hangokra érzékenyek . A többi érzékszervük szintén nagyon kifinomult, ne becsüljük le őket.

Amikor feléjük közeledünk, érzékelik a hőmérsékletünket, a mozgásunkat és a szagunkat . Mindezek figyelmeztetik arra, hogy veszély közeleg. Tehát az első szabály: közeledjünk lassan, óvatosan! Adjunk a hüllőnek időt, hogy megszokja az új környezetet, illetve a változásokat: jobb, ha az új állathoz pár hétig nem nyúlunk.

A kígyó és a teknős is hajlamos odakapni a túl közel merészkedő kézhez, még harapnak is, főleg ha azt hiszik, hogy táplálékot nyújtunk. Mindig mossuk meg a kezünket, hogy eltávolítsuk róla az idegen (egyéb állatról vagy ételről származó) illatokat. Az állatot a teste közepénél és a fejénél fogva emeljük fel, tartsuk határozottan, de gyengéden, nem szorítva.

Törékeny hüllők...

Zsémbességük ellenére a hüllők igen érzékeny teremtések , ezért nagyon óvatosan bánjunk velük!  A békák testét egyik kezünkkel fogjuk át, a másikkal pedig alulról támasszuk meg. A teknősöket mindig a páncéljuknál fogva emeljük fel és hasuk alatt tartsuk őket.

Mielőtt azonban túlzottan sokat fogdosnánk állatunkat, ne felejtsük el, hogy a sok "babusgatás" nagy stresszhatást jelenthet számára . Ha olyan állatot szeretnénk, melyet gyakran simogathatunk, akkor jobban tesszük, ha inkább kutyát vagy macskát választunk!

A gyerekekre mindig figyeljünk oda, amikor hüllővel játszanak . Ők ugyanis hajlamosak "megnyomorgatni" az állatot, és amikor a hüllő ellenáll, "visszaharcol", akkor ijedtükben elhajítják. Aztán kergethetjük a lakásban egészen addig, amíg el nem tűnik valamelyik sötét zugban. Ezt a problémát úgy kerülhetjük el a legegyszerűbben, hogy először mindig a terráriuma felett fogjuk meg.

A gyerekek hajlamosak arra is, hogy ujjukat bedugják az állat szájába. Ezért fontos, hogy játék után mindig mossanak kezet! Ez természetesen a felnőtt hüllőtartókra ugyanúgy vonatkozik.