Agarak. Rendkívül gyors vadászkutyák, melyek a többivel ellen-tétben nem az orrukat használják, hanem "szemre" hajtanak. A tébai, i. e. 1440 körül készült falikép tanúsága szerint az egyiptomiak már akkor mezeinyulakat és antilopokat fogtak a segítségével. A rövid szőrű fajták Észak-Afrikából és Közel-Keletről származnak, a hosszú szőrűek Dél- és Belső-Ázsiából. Európába -feltehetőleg görög-római közvetítéssel - a rövid szőrű agarak kerültek először. Arianus római szerző i. sz. 130-ban már említi őket, sőt a velük való vadászat módját is leírja. Megkülönbözteti a könnyebb, nyulászó veltrus leporariust a nehezebb, vaddisznóra és ragadozókra használt veltrus porcariustól.

Orosz agár (Barzoj). Eredetileg a nagyragadozók vadászatára használt, 70-80 cm marmagasságú, hatalmas testű, igen edzett, hosszú szőrű agarak voltak. Párban eresztve a leghatalmasabb farkast is lefogták és megölték, sőt állítólag a medvével is elbántak. Angliában kedvtelésből tartott kutyát csináltak belőle. Természetét azonban nem tagadta meg, s bár rendkívül ragaszkodik gazdájához, bizalmatlan az idegennel szemben, könnyen támad.

Színe fehér alapon sárga, narancsvörös vagy fekete foltos. A legnagyobb s talán a legszebb agárfajta. Hazai viszonyok között tartását csak azoknak ajánljuk, akik eleget tudják járatni a hatalmas mozgásigényű állatot.