Tehát, ha nem foglalkozunk vele eleget, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy felugrál, vagy húz séta közben, netán távollétünkben felássa a kertet. A legjobb, ha már fiatal korában elkezdjük ebünk okítását, ilyenkor ugyanis mindenre fogékonyabb. Az idősebbek már "kötik az ebet a karóhoz", de persze - mint a jó pap - még ők is tanulnak.

A kunyerálás

A kutya egyik legkellemetlenebb szokása a kunyerálás. Főleg akkor kínos, ha a vendégünk lábára csurgatja a nyálát... vagy ami még rosszabb, fel is ugrál. Megpróbálhatjuk hibáztatni a kutyát, azonban ez a viselkedés egyértelműen a gazdinak köszönhető. Ennek az a magyarázata, hogy a kutya könnyebben tanulja, illetve veszi fel a rossz szokásokat, mint a jót. Így, ha csak egyszer is előfordult már, hogy ebéd közben a kutyának adtunk egy-két csontot vagy egyéb finom falatot, akkor ne csodálkozzunk azon, ha minden ebédnél jelentkezik a jussáért.

A blökinek egy alkalom éppen elegendő ahhoz, hogy úgy értelmezze, neki ezt szabad. Eleinte a gazdinak is tetszik, hiszen olyan aranyos. És ahogy ilyenkor tud nézni... Kis idő elteltével, vagy ha nem alkalmas pillanatban jelenik meg a kutya az asztalnál, akkor már nem is olyan aranyos, sőt, neveletlen dög! A gazdi mérges, a kutya pedig nem érti, mi történik, miért tilos az, ami eddig szabad volt?

A leszoktatás

Nos, a legjobb, ha nem szoktatjuk rá a kunyerálásra, de ha már megtörtént a "baj" akkor nézzük, mit tehetünk! Étkezésünk előtt küldjük a helyére a kutyát, és ne is engedjük az asztal közelébe, amíg be nem fejeztük az evést. Eleinte próbálkozni fog, de majd megérti, hogy nem szabad. Ha a helyén marad, meg is jutalmazhatjuk, így gyorsabban fog tanulni.

Fontos, hogy akkor se adjunk neki, ha csak úgy jártunkban-keltünkben kapunk be pár falatot. Még csak rá se nézzünk ilyenkor, ha pedig tolakodna, akkor küldjük el. Mindig legyünk következetesek, és erre családtagjainkat is kérjük meg. Hiszen ha csak egy valaki is ad suttyomban a kutyának, akkor kezdhetjük az egész tanítást előröl. Ami nekünk és kutyánknak is megterhelő.