Lemming
Ani-csajszi 2007.03.29. 18:31
Kalandos életükről legendák keringenek, szaporodásukat matematikusok modellezik, sőt már számítógépes játék is készült főszereplésükkel. Te se maradj ki, tartsál lemminget!
A lemmingek életéről legendák születtek. A pocokfélékhez tartozó kisrágcsálóknak sok faja ismert, amelyek többsége a tundra és a tajga lakója. A terráriumban azonban többnyire a sztyeppi lemminget (Lagurus lagurus) tartják.
Ők délebbre, sztyeppés, félsivatagos vidékeken élnek, Ukrajna, Kazahsztán, Mongólia és Kína egyes területein. Külsőleg az egereknél zömökebb testalkat jellemző rájuk, fejük vaskosabb, a szőrzetükből alig látszik kiálló, piciny fülük és egészen rövid farkuk. A lemmingek különleges ismertetőjele a hátuk közepén végigfutó fekete csík.
A lemming-legenda
A lemming a populáció-dinamikát kutató ökológusok egyik kedvenc példája. Időnként rejtélyes módon elszaporodik, de olyan hirtelen, mintha a földből nőnének ki az utódok. Régen úgy gondolták, hogy az esővel érkeznek. Újabban pedig matematikai modellekkel magyarázzák szaporodásukat. A lényeg, hogy ilyenkor hatalmas csapatokban indulnak új élőhely felkutatására.
Vándorlásukat pedig legendák övezik! Gyakran több száz méter széles sávban vonulnak; nagy tavakon, széles folyókon is képesek átkelni. A csapat ész nélkül megy a vezető-lemmingek után. Megfigyelték, hogy néha tömegesen vetik magukat a vízbe, ahol sajnos elpusztultak. Előfordul, hogy elérik a tengert, amelyet - mint korábban a folyókat - megpróbálnak átúszni. Innen ered az a tévhit, hogy hajlamosak az öngyilkosságra. De természetesen nem az önpusztítás, hanem a túlélés, az új élőhely keresése motiválja őket.
Legyen Neked is lemminged!
A lemmingek párban is jól tarthatók, azonban igazi társas életet 4-5 fős csoportban élnek. Egy párnak 60x40 centiméteres, 8-10 lemmingnek pedig 150x50 cm alapterületű terráriumra van szüksége. Fiatalon könnyen összeszoknak, azonban egy összeszokott társaság új állatot már nehezen fogad be. Ezért ha lemmingcsaládot szeretnénk, akkor csak fiatal egyedeket válogassunk össze! Ha egy csapatban több ivarérett hím is van, akkor könnyen verekedés alakulhat ki, de ha elég nagy helyünk van, akkor több hímet is tarthatunk viszálymentesen együtt.
A nőstények többnyire békésen megvannak egymással, azonban a vemhesség vége felé és közvetlenül a szülés után elzavarhatják a többi nőstényt. Ilyen esetekkel általában az első alom születésekor számolhatunk, utána már nem szokott probléma lenni. Előfordul, hogy egy nőstény a saját kölykeihez egy másik almot is megszerez és együtt neveli tovább a kicsinyeket.
A lemmingek az alagútásás mesterei. Ha a terráriumukban vastag az alom, akkor bizony megcsodálhatjuk ásási szokásaikat, tekervényes alagútjaikat. A baj csak annyi, hogy így az állatokat soha nem fogjuk látni, ráadásul félőssé válnak és később alig merészkednek elő. A terrárium egy részén azért lehet vastagabb alom, hogy kiélhessék ásási kedvüket, de lakhelyük többi részén vékony legyen az aljzat - az élelem egy részét is ez utóbbi területen kapják! Jól bevált az 1-2 cm vastagságú forgács-széna keverék, melyet a sarkokban kicsit vastagabban teríthetünk. A vékonyabb rétegre műanyag házikókat is betehetünk, melyekbe azonnal beköltöznek. Az alomba keverhető még kókuszháncs, homok, szalma, virágföld (fertőtlenítve), nem illatosított papírzsebkendő és toalettpapír. A felhasznált papírok üres gurigáit pedig hajítsuk be nekik, hadd játsszanak alagútasdit egy kicsit.
Ha kedveskedni szeretnénk nekik, rakjunk terráriumukba faágakat, üreges sziklákat, gyökereket, csöveket, futókereket. A faágakon mászkálnak, futkároznak, alatta pedig bujkálnak.
De ne tévesszük őket szem elől, mert néhányan a legfelső ágról megpróbálhatnak kiugrani. Ezért az alacsonyabb terráriumot ajánlatos ráccsal takarni. Az itatótálat hamar mocsárrá változtatják, ezért inkább a terrárium falára felszerelhető golyós önitatót válasszuk.
Mit szeretnek enni?
Élelmezésük egyszerű és olcsó, de néhány dologra érdemes odafigyelnünk. A lemmingek ugyanis cukorérzékenyek, ezért semmilyen rágcsáló-keksz vagy mézes-melaszos készítmény nem adható nekik. A kukoricát magas cukortartalma, a salátát pedig magas nitráttartalma miatt hagyjuk ki étrendjükből.
Táplálékuk egyharmada magokból álljon, a másik egyharmadot friss zöld növények és zöldségek alkossák, a maradék részt pedig száraz növények tegyék ki.
Magként adhatunk kispapagáj- vagy kanárieleséget és hörcsögöknek szánt magkeveréket. Szárított növényi eleségként kapjanak szénát (akár minden nap), lucernakarikát, gyógynövénykeverékeket, szárított petrezselymet és kukoricacsuhét.
Friss növényként répát, uborkát (hű, ezt nagyon szeretik), cukkinit, spenótot, sóskát, faleveleket (a hársfa levelét imádják), friss gyomnövényeket (például pitypangot, tyúkhúrt) és dinnyehéjat adjunk. A gyümölcsökben található cukrok ártalmasak számukra, ezért ilyesmit csak ritkán kaphatnak! Inkább csak almával és annak is csak a héjával etessük. Hetente - fehérjepótlás gyanánt - adhatunk nekik néhány szöcskét, lisztkukacot.
Eleinte érdemes tálkában adnunk az ennivalót, hogy lássuk, mennyi fogy, később inkább szétszórva, mert a természetben sem egy helyben ülve, hanem keresgélve találják meg az élelmüket.
Szaporodásuk
A természetben áprilistól októberig tart szaporodási időszakuk, de néha még kemény teleken is születik egy-egy alom. Fogságban jó körülmények között folyamatosan szaporodhatnak. Vemhességi idejük 18-21 napig tart, melynek végén legtöbbször 4-7 kölyök születik. A csapat nőstényei együtt nevelik a kölyköket, akik 10-13 naposan már szilárd ételt is esznek. A kölyköket maximum 4 hetes korukban választhatjuk el anyjuktól. Ivarérettségüket 4-8 hetes koruk között érik el. Várható élettartamuk 2-3 év. Feltéve, hogy nem keverednek valahogy a tengerpartra.
|