Talán nem a lajhármaki (Nycticebus coucang ) a leggyorsabb állat a Földön, de rendkívül jó mászó és speciális vérereinek köszönhetően hosszú órákon keresztül képes - egy lábon - a fák ágain lógni. A félmajmok alrendjébe, ezen belül pedig a lóriszerűek osztagába tartozik. Bár a majmokhoz hasonló, a maki meglehetősen egyszerű gondolkodású teremtés. A feje a ragadozókéra emlékeztet, megjelenése és életvitele miatt mégis a rovarevőkhöz áll közelebb.

Olyanok mint a baglyok

Éjszaka aktív, fán lakó állatok, bár fáról fára ugrálni nem tudnak. Fogódzó lábuk hüvelykujja kapaszkodásra módosult. Szemük nagy, mozdulatlanul elõre meredő, retinájuk pedig - akár a macskáké - fényvisszaverő. Farkuk hosszú és rendkívül jól fejlett, ügyesen használják mászás és egyensúlyozás közben. A sötét szürkétől kezdve a narancsos színeken át egészen a fehérig szinte minden színárnyalatban pompáznak. Hosszuk 26-38 cm, súlyuk 0,5-1 kg között mozog. A trópusi esőerdőkben közel 1,3 km-es magasságban, a fák tetején élnek. Nem ritkaság közöttük a 20 éves "maki nagyi" sem, amely élete során legalább 18 kismakit hozott a világra (ez igen jelentős mennyiség, ha tekintetbe vesszük 191 napos vemhességi idejüket).

Báránybőrbe bújt farkas

Az édes külső vérmes vadállatot takar. Hatalmas, éles szemfogai és erős állkapcsai fájdalmas sebeket ejtenek kiszemelt áldozatán. Ráadásul a fogak ejtette éles fájdalom nem minden: a lajhármaki ugyanis mérgezni is képes! A könyökén található faggyús mérgező váladékot a vadászat előtt szájába továbbítja, majd nyálával vegyíti. A vámpírokkal ellentétben nem a szemfogával, hanem egy alig észrevehető elsülső fogával sebzi meg áldozatát -í gy juttatva mérget a sebbe. Az anyamaki ezt a mérget alkalmazza picinyeinek védelmezésére is. Mielőtt vadászni indulna átnyalogatja kicsinyeit a fejük búbjától a talpuk közepéig, így tartja távol a rájuk vadászó ragadozókat. Hazatérve legtöbbször apró rovarokat, madártojásokat és kisebb gerinceseket tesz csemetéi elé.

Fel a kezekkel?

Vadászstílusa is nagyon egyedi, áldozata ugyanis legtöbbször észre sem veszi - a lajhármaki lassúságának köszönhetően -, hogy veszély fenyeget, így a maki teljesen véletlenszerűen, közvetlen közelről támadhat. Azonban ha őt fenyegeti veszély, karjait rombusz alakban kulcsolja össze feje felett. Akár azt is hihetnénk, hogy megmerevedett, - ráadásul olyan aranyos ebben a helyzetben - pedig szó sincs pánikról. Feltartott karjaival nagyon gyorsan veheti szájába a mérget könyökéből és készülhet fel a végzetes harapásra.

Tartásuk nem egyszerű

A lajhármakik olyanok mint az őserdei orchideák: magasan a fák tetején élnek. Tartásuk ezért nem egyszerű, meglehetősen nehéz az esőerdő nyújtotta természetes körülményeket biztosítani számukra. Bár semmi sem lehetetlen.