Dísztyúkok : Indiaia harcos, a viadorcsalád kakukktojása |
Indiaia harcos, a viadorcsalád kakukktojása
Ani-csajszi 2007.03.30. 20:39
Szinte biztos, hogy az indiai harcosok ősei azok az ázsiai asilok, amelyeket a múlt század húszas éveiben, az Angliában honos harcosokkal kereszteztek.
Szinte biztos, hogy az indiai harcosok ősei azok az ázsiai asilok , amelyeket a múlt század húszas éveiben, az Angliában honos harcosokkal kereszteztek. Ezekből jöttek aztán létre, mint az igazi viadorcsalád kakukktojásai, az úgynevezett "indiaiak".
A név onnan ered, hogy a cornwalli, a határos devoni és a sommerseti tenyésztők minden óangol harcos, valamint Elő- és Hátsó-Indiából behozott tyúk kereszteződéséből származó utódot "injees"-nek neveztek.
Fej és forma
Az indiai rendkívül tömeges és széles törzsének formája a buldogra emlékeztet. A vállrész a fajtatiszta állatoknál kiáll és a szárnytőnél a legszélesebb. A szárnyak felboltozódva ülnek a testen és hátsó harmaduk az elvékonyodó testformát követve lekerekített. A hátvonal szinte vízszintesen fut és teljesen lapos; nem szabad túlságosan hosszúnak hatnia. A törzs szélességének megfelelően a mell rendkívül szélesnek tűnik, ámde alig boltosodik előre.
A nyak csak mérsékelten hosszú és gyéren tollas. A nyak hátsó vonala kissé kifele hajlik, anélkül azonban, hogy elérni a maláji nyakának erős hajlását. Felülnézetben a törzs marhaszív formájú. A bikaszerű állásnak meg kell felelnie a standardnak: alig fejlett, magasra húzott has, tömött, csak középhosszú, izmos combok és rövid, feltűnően vastag, kerek csűdök, a szorosan elhelyezkedő lábujjakon erős, lapátszerű körmök.
Az egész testet pehelytollban szegény tömör tollazat borítja, úgy, hogy a rövid, jól összecsukott, kevés sarlótollú, ostorszerűen lógó kakasfarok és a tyúk keskeny, rövid farka szinte jelentéktelennek tűnik. A farktollak zsaluszerűen helyezkednek el, azaz a tollak tető alakúan fekszenek egymáson, ami más fajtáknál hibás. A gyér tollazaton helyenként átfénylik a csupasz piros bőr. Széles és boltozott koponya, erős és kissé hajlott csőr a kívánatos, a borsótaréj legyen háromsoros, a vége ne álljon fel. A világossárgától a gyöngyszínűig terjedő szemek és a lehetőleg kicsi jelentéktelen áll-lebenyek tartoznak a fej jellegzetességeihez. A kakas súlya 3,5-4,5 kg,a tojóé 2-3 kg. A kakas gyűrűnagysága 27, a tojóé 22. A tojáshéj színe barnás.
Színváltozatok
Négy színváltozat engedélyezett: fácánbarna, piros-fehér, fehér és sárga. Az utóbbi két színváltozat ritkán fordul elő. A fácánbarna kakasok teste túlnyomórészt zöldfényű fekete és csak a nyak- és nyeregtollazaton, a vállakon és a szárnytőben található egy kevés gesztenyebarna szín. Kifejezettnek kell lennie a barna szárnyháromszögnek.
A tyúk színe és rajzolata nagyon tetszetős: a fej, a nyak és a farok fekete, kétrészes, a tollazattól elváló színű gesztenyétől a mahagónibarnáig változó mező és a tollformát követő fekete, csillogó sávozás. Az elsőrendű evezőtollakon keskeny, barna rajzolat, a másodrendű evezőtollak külső zászlói szintén barna rajzolatúak és fekete szegélyűek. A különleges vörös-fehérek fekete rajzolatszíne helyett fehér tollmezőket találunk. Az egyébként barna alapszín kissé világosabb.
Sajátosságok
Az indiai harcosokat nem könnyű tenyészteni. A kakas szokatlanul nagy súlya és esetlen mozgása jelentősen akadályozza a megtermékenyítést. A felneveléshez a fiatal állatoknak sok mésztartalmú táplálékra van szükségük. Egyáltalában a takarmány mennyisége és minősége döntő jelentőségű abban, hogy az állat a standard szerinti tömegét elérje.
|