Egyes kutatók szerint már az ókori görög és római írók által ismertetett rhode és tangrai harci kakasok a maláji kakasok vagy azok ősei voltak. Pallas 1770 körül leírja a "Gallinaces procecea" nevű óriástyúkokat, amelyeket déloroszországi utazásai során látott. Ezek az óriástyúkok valószínűleg azonosak az úgynevezett ősmalájokkal. A malájok hazája nagy valószínűséggel India, ahonnan - Pallas szerint - az első maláj harcosokat hozták Oroszországba. Onnan pedig angol kereskedők révén kerültek Európába.

Fej és forma

A malájtyúk a házityúk egyik alaptípusa. A malájkakas 90 cm magasra nőhet. Törzse széles és telt. Válla szögletes és magasan ívelt. Lába hosszú és erős, melyet előredomborodó, izmos combja még inkább kiemel. Nyaka hosszú, hátrahajló és gyér tollazatú, mely a "háromívű vonal" első ívét adja. A másodikat a kissé domború, széles és hosszú, de szintén gyér tollazatú hát képezi. A harmadikat pedig az ívelten lehajló, keskeny és csak mérsékelten hosszú farok adja.

Az egész testnek szögletesnek kell látszania. A testtartás iránti követelmény, hogy a kinyújtott test elülső határvonala (nyak, mell és lábak) függőleges egyenest alkosson. A szárnyak magasan tűzöttek, végeikkel a testen inkább fent, mint oldalt fekszenek. A tojó testtartása valamivel kevésbé kiegyenesített és az egész állat alacsonyabb. A kakas súlya 3,5-4,5 kg, a tojóé 2,5-3,5 kg. A kakas gyűrűnagysága 24, a tojóé 22. A tojáshéj színe barnás vagy sárga.

A jellegzetes malájfej tulajdonságai a következők: nem túlságosan hosszú, de széles koponya, erősen kiálló szemöldökívek, a gyöngyszínűtől a sárgásig változó szemek. Erős, láthatóan görbült csőr. Kis, dióhoz hasonló dudortaraj. Kifejezett áll-lebeny helyett csak kis kerek képződmény. Csupasz, piros toroklebeny. Kis, piros füllebenyek. Összességében ragadozómadár-szerű merész és olykor gonosz arckifejezés.

Színváltozatok

A hat megengedett színváltozat közül a búzaszínű a legelterjedtebb. A kakas fej-, nyak- és nyeregtollazata aranybarna. Válltollai vörösek. Az evezőtollak külső zászlói barnák és a tollazat többi része zölden csillogó fekete. A búzaszínű változat tojójának tollazata ideális esetben a zsemleszínűtől a vörösessárgáig változik, sötétebb árnyalatok nélkül. Csupán a fej- és nyaktollazatban található részben fekete tollgerinc. A nyak elülső része és a mell fakósárga, a hátsó rész barnássárga. A fekete farok- és evezőtollak szélei barnásan borsmintázatúak.