Hüllő a kézben
Ani-csajszi 2007.04.05. 17:32
A hüllők nem "kezesbárányok", a babusgatás nem az ő világuk és a simogatásnál jobban szeretik a gazdi zsákmányadó kezét. Néhány ötlet, hogyan érjünk hozzájuk.
Az első dolog, amit érdemes tudnunk, ha kézbe szeretnénk venni hüllőnket vagy kétéltűnket, hogy általában nem szeretnek kézben lenni. Igaz van, amelyik idővel megszokja, hogy ki-kiveszik és megsimogatják, de nem ez a jellemző. Kezelhetetlenségük egyik oka, hogy nem túl jó a látásuk - a hüllők és kétéltűek többnyire sötét helyeken tartózkodnak, bujkálnak.
A kígyók továbbá nem a szemlencséjük domborulatának változtatásával fókuszálnak a különböző tárgyakra, mint az emberek, hanem - a fényképezőgép működéséhez hasonlóan - szemlencséjük előre-hátra mozgatásával.Ez az izgalmas módszer épp a kígyók életmódjához passzol: a mozgó dolgokra könnyen, míg a mozdulatlan tárgyakra nagyon nehezen fókuszálnak.
Nem süketek!
Sokan hiszik azt, hogy a hüllők süketek, pedig valójában csak nem olyan a hallásuk, mint a miénk - ők a vibráló hangokra érzékenyek . A többi érzékszervük szintén nagyon kifinomult, ne becsüljük le őket.
Amikor feléjük közeledünk, érzékelik a hőmérsékletünket, a mozgásunkat és a szagunkat . Mindezek figyelmeztetik arra, hogy veszély közeleg. Tehát az első szabály: közeledjünk lassan, óvatosan! Adjunk a hüllőnek időt, hogy megszokja az új környezetet, illetve a változásokat: jobb, ha az új állathoz pár hétig nem nyúlunk.
A kígyó és a teknős is hajlamos odakapni a túl közel merészkedő kézhez, még harapnak is, főleg ha azt hiszik, hogy táplálékot nyújtunk. Mindig mossuk meg a kezünket, hogy eltávolítsuk róla az idegen (egyéb állatról vagy ételről származó) illatokat. Az állatot a teste közepénél és a fejénél fogva emeljük fel, tartsuk határozottan, de gyengéden, nem szorítva.
Törékeny hüllők...
Zsémbességük ellenére a hüllők igen érzékeny teremtések , ezért nagyon óvatosan bánjunk velük! A békák testét egyik kezünkkel fogjuk át, a másikkal pedig alulról támasszuk meg. A teknősöket mindig a páncéljuknál fogva emeljük fel és hasuk alatt tartsuk őket.
Mielőtt azonban túlzottan sokat fogdosnánk állatunkat, ne felejtsük el, hogy a sok "babusgatás" nagy stresszhatást jelenthet számára . Ha olyan állatot szeretnénk, melyet gyakran simogathatunk, akkor jobban tesszük, ha inkább kutyát vagy macskát választunk!
A gyerekekre mindig figyeljünk oda, amikor hüllővel játszanak . Ők ugyanis hajlamosak "megnyomorgatni" az állatot, és amikor a hüllő ellenáll, "visszaharcol", akkor ijedtükben elhajítják. Aztán kergethetjük a lakásban egészen addig, amíg el nem tűnik valamelyik sötét zugban. Ezt a problémát úgy kerülhetjük el a legegyszerűbben, hogy először mindig a terráriuma felett fogjuk meg.
A gyerekek hajlamosak arra is, hogy ujjukat bedugják az állat szájába. Ezért fontos, hogy játék után mindig mossanak kezet! Ez természetesen a felnőtt hüllőtartókra ugyanúgy vonatkozik.
|