Spánielek. Mint nevük is mutatja, Spanyolországból eredő, kis testű, hosszú szőrű, hosszú fülű vadászebek. Régi fajták, már XIV. századi kéziratos források is emlegetik őket. Különösen a solymászok kedvelték, akik a spánielek által felhajtott szárnyas vadra eresztették madaraikat. A flamand festők képein, régi fametszeteken és rézkarcokon gyakran láthatunk különböző fajtájú spánieleket. A sörétes puska általános elterjedésétől kezdve egyre csökkent a vadászati jelentőségük ezeknek a kedves, megnyerő küllemű, de kissé önfejű fajtáknak. Újabban kezdenek a vadászok ismét érdeklődni irántuk. Kedvtelésből egyre többen tartják, mind több változatát alakítják ki. Hajlamosak fülgyulladásra, ezért fülüket időnként tisztítani kell.

Springer spániel. Egy Bonghey nevű angol tenyésztette ki 1812-ben. Mint neve is mutatja (ugrató), igazi kajtatóebnek szánta. Feltehető, hogy különböző szetterek és spánielek származéka. A kontinensen is hamar elterjedt. Nagyobb, erősebb a cockernél, marmagassága 40-50 cm, de tulajdonságai hasonlóak.

Jó elhozó, hellyel-közzel vércsapa követésére is használják. Ausztriában kedvelik, egyébként alig terjedt el Közép-Európában. Általában fehér-fekete vagy vöröses színű.