Furcsa hangú madarak
Ani-csajszi 2007.03.30. 15:23
Láncfűrész, szívdobbanás és autózaj - nem, ez nem a Vészhelyzet forgatókönyve, hanem különleges madárhangok.
A költők és zeneszerzők híres alkotásai - Petőfitől kezdve Liszten át Mozartig - mind-mind fület gyönyörködtetők. Elmondhatjuk, hogy a madarak éneke is legalább ilyen művészeti értékekkel bír.
De miért fektetnek ennyi időt és energiát az éneklésbe? És miről szól a daluk? Bármi legyen is az, jó oknak kell lennnie, hangos énekükkel ugyanis a ragadozókat is magukhoz csalogatják. Daluknak alapvetően két funkciója van: a territórium megvédése és a nőstény figyelmének felkeltése.
A kifogyhatatlan repertoár
A madarak éneke sem maradt ugyanaz az idők folyamán - őket is jelentősen befolyásolta a természet változása. Így történhetett meg, hogy néhány madár párja elcsábításához láncfűrész vagy autó hangját utánozza - kétségtelen, hogy erre kevés madár képes. A fülemüle repertoárjában viszont több mint 300-féle ének szerepel, így az nem szorul kiegészítésre. A barnafejű gulyajáró pedig olyan magas hangtartományban is képes énekelni, amit mi már meg sem hallunk.
A távolság nem akadály
A madárdal az egyik legjobb kommunikációs eszköz az állatvilágban, hiszen hatalmas távolságok áthidalására képes (hatótávolságát a sűrű erdő sem képes jelentős mértékben csökkenteni). Természetesen a madarak között is vannak rekordtartók, például a lantfarkú madár hívószava a leghangosabb a világon, a legmesszebbre viszont a kakapo hangja jut el. Ha szeretnénk élvezni éneküket, akkor bizony korán kell kelnünk, ugyanis hajnalban a legénekesebbek.
A kakapo
A furcsa hangú madarak egyik legjobb példája a kövér, röpképtelen új-zélandi kakapo. A kakapo a világ legritkább és legfurcsább papagája: röpképtelen, éjjeli életmódot folytat és mérete is rendhagyó a papagájok között (a három és fél kg-ot is elérheti).
Mindehhez természetesen különleges hang is párosul. Olyan, mint egy szívdobbanás, annyira mély, hogy előbb érzi az ember a gyomrában, mint ahogy meghallaná. Ráadásul akusztikai eszközökkel is segíti hangja tónusát, ugyanis üreges ösvényrendszerbe építi fészkét, mely felerősíti és visszaveri ezt a bummszerű hangot.
A hangkibocsátás és az üreges ösvényrendszer építése a párzást szolgálja. Ha megvan az ösvény és beköszönt a párzási időszak, akkor a hím beleül gödrébe, elkezd dürrögni és várja nőstényét. Hallgassunk bele...
A lantfarkú madár
Az Ausztráliában őshonos lantfarkú madárnál viszont aligha létezik furcsább hangú énekes.
Nevét nem zenei tudásáról, hanem farkának nyitott alakjáról kapta. Kinézete - farkát kivéve - egyszerű, színe barnás, méretre pedig akkora, mint egy csirke. Röpkétlen, szárnyai csak a fákra és sziklákra való fel - és leugrásban segítik.
A lantfarkú éneke erőteljes és meglehetősen melodikus, persze ha megijesztik, visítva menekül az erdő mélyébe.
Különleges képessége, hogy remekül utánozza a többi madarat és az egyéb hangokat is, mint például a különböző autózajokat, a kutyaugatást és láncfűrész zaját, hogy csak a legszokatlanabbak közül említsünk néhányat. A melodikus részt a nőstényeknek szánja, a láncfűrésszel inkább a betolakodókat ijeszti el.
|