A kezdő akvarista először csak kis akváriumot vásárol igénytelen halakkal, majd vérszemet kap és egyre értékesebb, mutatósabb uszonyosok és egy nagyobb akvárium felé kacsingat. Az évek múlásával pedig már az a gondolat is átfut a fejében, hogy milyen lenne, ha nem csak gyönyörködne bennük, hanem tenyésztené is őket.

Mielőtt belefognánk, az első és legfontosabb azt eldöntenünk, hogy hol szeretnénk tenyészteni a halakat: együtt a közös akváriumban vagy egy külön akváriumot nevezünk ki nászi lakosztálynak.

A pacifista érzelmű, gyenge idegzetű gazdák mindenképpen ez utóbbi megoldást válasszák. A szülőszoba berendezésére nem érdemes lakberendezőt fogadni, vagyonokat költeni, bőven megteszi az alapfelszerelés. Ha viszont kihívásra vágyunk, vagy közelről kívánjuk tanulmányozni a családon belüli erőszak megnyilvánulási formáit, akkor természetesen dönthetünk amellett is, hogy együtt tartjuk őket.

Némely faj agresszívebbé válik a párzási időben és dührohamaiban hajlamos átalakítani az akváriumot (kitépi a növényeket, megtépázza dekorációt), de társait egyáltalán nem, vagy csak "mutatóban" harapdálja. Az újszülöttekért viszont aggódjunk, mert igen ízes falatot jelentenek a nagyobb halak számára, így a kicsik a saját bőrükön, egészen korán megtanulják értelmezni a kannibalizmus fogalmát. A kiskorúak bántalmazásának elkerülése érdekében célszerű beavatkozni, még mielőtt véres lakomában csúcsosodna ki a tenyésztési kísérlet. Ha mégsem sikerült elég gyorsan elkülöníteni őket a kannibáloktól, akkor esetleg vigasztalhat minket a tudat, hogy kevés táplálóbb haleleség van, mint a kishalak…

Guppik, xifók, plattik és mollik

Tulajdonképpen mindenki így kezdi: először csak pár guppi, utána néhány xifó (vagy más néven szifó), esetleg pár színpompás platti. Ennek több oka van: részben mert könnyen tarthatók, részben pedig mert a szaporodáshoz sem igényelnek különleges feltételeket, romantikus naplementét, luxus nászlakosztályt. Mivel elevenszülők, a porontyok a világrajövetelük után rögön képesek úszkálni, így könnyedén elbújhatnak a rájuk vadászó nagyobb halak elől.

Persze nem mindnek sikerül; ez ugyan jóval rövidebb karrier, de a maguk módján így is a haltársadalom fontos építőköveivé válnak. E halfajoknál a hímek nagyobbak, színesebbek és uszonyuk is méretesebb, mint a nőstényeké. A fő megkülönbözető jegy azonban a hímek medencéjénél található "uszonyszerű" párzószerv, az ún. gonopódium.

A nemek eltérő szexuális étvágya miatt egészen más fogalmaik vannak a házastársi hűségről, mint nekünk, úgyhogy nem csak a hím örül egy háremnek, hanem a nőstény is, hiszen egyedül nem bírna egy hímmel, az a kifulladásig üldözné. Érdekes tény - mely általában a kezdő akvaristákat meglepetésként éri -, hogy egyszeri ívás nem csak egy szaporulatot eredményez. Így fordulhat elő, hogy egy elkülönített nőstény, akinek hím még csak a közelében sem járt, mégis újabb utódokat hoz a világra az előző ellés utáni 4-6. héten. Egyszerre akár 10-100 halbébi is születhet, melyek hat hónap elteltével válnak ivaréretté. Az állapotos halmama laikusok számára is könnyen felismerhető megnőtt hasáról és a farkuszonya alapi részén lévő fekete ún. terhes pöttyről (ahol az embriók fejlődnek). Amikor eljön az ellés ideje, különítsük el a nőstényt vagy biztosítsunk a piciknek sűrű növényzetet, hogy legyen hova elbújniuk vészhelyzet esetén.

Afrikai sügérek

Az afrikai sügérek változatos szexuális életükről híresek, de a többség azonban szájköltő. A nászéjszakán körbe-körbe kergeti egymást a hím és a nőstény egy szimpatikusan lapos kő felett, amire a nőstény lerak egy ikrát, majd felveszi a szájába, ahol a hím megtermékenyíti. Ez a művelet az élénkebb fantáziával megáldott gazdákban esetleg bizarr asszociációkat kelt. Ezt egyébként addig folytatják, amíg az összes ikra (20-120 db) meg nem termékenyül. Az ikrákat kikelésükig (két-három hétig) a nőstény a szájában tartja.

Az ivadékok kikelésük után még pár napig visszamenekülhetnek anyjuk szájába, ha a nagyobbak vacsorára akarnák felfalni őket. De ezt általában nem érdemes megvárni, jobb elkülöníteni a többiektől, amíg a mamasügér és picinyei is megerősödnek annyira, hogy képesek legyenek megvédeni magukat az idősebb lakótársaktól.

Vitorláshal

A vitorláshalak násztánca legalább annyira érdekes, mint a focivb döntője, főleg ha nem a hagyományos egy fiú-egy lány felállást vesszük alapul, hanem az először talán perverznek ható több hím-több nőstény esetét. Ne aggódjunk, ők nem hívei a csoportos szexnek, úgyhogy hamarosan párokat alkotnak. Amint ez megtörtént, elkülöníthetjük őket és kezdődhetnek a mézeshetek. A nőstény keres egy ferde követ, vagy egy szélesebb növénylevelet, amelyre szép sorjában lerakja tojásait.

Ezután a hím megtermékenyíti őket, majd a szülői terhek megosztásaként közösen mozgatják a vizet az ikrák körül, ezzel tisztán és frissen tartva őket. Az ivadékok körülbelül három nap elteltével kelnek ki a tojásokból, majd körülbelül még három napra - amíg a peteburok nem szívódik fel - lesüllyednek az akvárium aljára. Ekkor nagyon kell rájuk ügyelnünk, mert szülői szeretet néha átcsap vad vérengzésbe, és esetleg gasztronómiai különlegesség lesz a kicsikből. Ha szükséges, különítsük el a piciket! Amint felszívódott a peteburok, elkezdhetjük etetni őket sórákkal és száraz díszhaltáppal.

Sziámi harcoshal (Betta)

A labirinthalak családjába tartozó betta hím és nő egyede könnyedén megkülönböztethető. A hím nagyobb és színesebb, uszonya is legalább "3 számmal nagyobb", mint a nőstényé. Temperamentumuk miatt nem praktikus együtt tartani a hímet a nőstényekkel. A nőstényt csak akkor tegyük be a hím mellé, ha az már elkezdte építeni a habfészket, ilyenkor ugyanis családon belüli erőszak nem szokott előfordulni. A hím előjátékként úszkál egy kicsit, majd testét körbefonja a nőstényen, és nem túl gyengéden addig szorongatja, amíg abból ki nem préselődnek a tojások.

A hím szorgosan összegyűjti az ikrákat és berakja azokat saját fészkébe. Két nap elteltével kelnek ki a kis harcosok, ezután körülbelül még egy hét szükséges ahhoz, hogy nyugodt szívvel visszarakhassuk őket a közös akváriumba.

Díszmárnák

A díszmárnák tenyésztése pont annyi szakértelmet kíván, mint egy vajaskenyér elkészítése. Mindössze romantikus félhomály és némi növényzet szükségeltetik a nászhoz.

Egy márna nem márna alapon a díszmárnák egy alkalommal mintegy 300 tojást raknak le, amiből 1 nap alatt kifejlődnek a kis márnák. Ha úgy látjuk, hogy az ivadékokból kicsit többet fogyasztanak az idősebbek, mint az feltétlenül szükséges lenne, akkor különítsük el őket!