A hüllők - akárcsak a madarak - képesek szabályozni a pupilla nagyságáért felelős izmok mozgását. Tehát nemcsak a fényre szűkül vagy tágul pupillájuk, hanem saját maguk is képesek szabályozni a pupilla méretét.  

A hüllők agymérete nem haladja meg testtömegük 1%-át. Ez annyit tesz, hogy egy kb. 30 kg súlyú piton agya nem nagyobb, mint egy bab. Hozzá kell tenni azonban, hogy például a kétéltűekkel szemben a hüllők agya már két féltekéjű. Továbbá az emberrel ellentétben a hüllők kisméretű agyukat igen nagy százalékban hasznosítják. A hüllők idegrendszere meglehetősen összetett és nagyban hasonlít az emlősökhöz, amiből arra következtethetünk, hogy nagyon kifinomult érzékszervekkel rendelkeznek. Még csak most kezdjük megérteni, hogy mennyire egyediek, különlegesen ezek a csodálatos lények.

A hüllők az elsők a gerincesek között, amelyek 12 koponyaideg-párral rendelkeznek. Az alacsonyabb rendű gerincesek mindössze 10 párral rendelkeznek, ezek felelősek a légzés, a hallás, és az ízérzékelés szabályozásáért. 

A hüllők csak tépni képesek táplálékukat , állkapcsuk felépítése ugyanis rágásra nem alkalmas.

Néhány nőstény hüllő képes a spermiumok tárolására , így akár 3- 6 évvel a párzás után is képesek megtermékenyülni. Az is előfordulhat, hogy egy terméketlen fázisban történt párzást követően a termékeny periódusban - anélkül, hogy újabb párosodás történt volna - megtermékenyül a petesejt.

A teknősök nemét a költés ideje alatt fennálló hőmérséklet határozza meg, így ha melegebb a hőmérséklet, akkor nőstény teknősök alakulnak ki, az alacsonyabb hőmérséklet viszont a hímek kialakulásának kedvez. Amikor az időjárás közepes hőmérsékletű, akkor fele-fele arányban alakulnak  ki nőstény és hím teknősök. Ez a krokodiloknál pont fordítva történik, hiszen ott a magasabb hőmérséklet kedvez a hímek kialakulásának. A kígyók nemét már a kromoszómák határozzák meg, csakúgy mint az emlősöknél és a madaraknál.

A hüllőknek nincsenek verejték- vagy faggyúmirigyeik , ez magyarázza azt, hogy miért nem nyálkás a testfelületük. Bár testük éppúgy vízhatlan, mint a kétéltűeké, mégis különböznek egymástól, hiszen a hüllőknél hiányzik az átalakulás fázisa (amikor az ebihal békává alakul át). 

A hüllők a közhiedelemmel ellentétben nem "hidegvérűek", hanem sokkal inkább ektotermikus állatok , ami azt jelenti, hogy testhőmérsékletük az őket körülvevő környezettől függ, mivel saját maguk alig képesek hőt termelni. Az árnyékos helyek keresésével, valamint a vér testfelület felé irányításával, illetve onnan történő elvonásával nagyszerűen képesek szabályozni testhőmérsékletüket, ha a külső hőmérséklet túl magas vagy éppen alacsony számukra. Megfelelő környezetben az aktív hüllők testhőmérséklete az emlősökéhez hasonló.