A zöld leguán Dél-Amerika északi részén és Közép-Amerikában őshonos. A legváltozatosabb élőhelyeken megtalálható. Többnyire növényzettel jól fedett területeken, fák vagy sűrű vegetáció között él, de találkozhatunk vele az erdőket átszelő folyók nagy szikladarabokkal borított partjain is.

A zöld leguán nagy, robosztus testű, látványos gyík. Testhossza meghaladhatja a 2 métert, súlya a 8 kg-ot. Testméretének kétharmadát az oldalról lapított, ostorszerű farok teszi ki.

Kizárólag egészséges, alkalmazkodóképes állatokat válasszunk ki a terráriumban való nevelésre. Szerencsére nagy segítséget nyújt számunkra, hogy minden, hivatalos úton exportált állat átesik egy kötelező orvosi vizsgálaton, melyen -  amennyire lehet - kiszűrik a beteg egyedeket. A zöld leguán tartásához a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó egyezmény (CITES) alapján kiadott engedély szükséges.

 Az állat helyének kialakítása

Rendkívül fontos a terrárium mérete. A fiatalabb egyedek egy ideig eltarthatók kisebb terráriumokban is, de idővel egy kifejlett pár számára nem árt, ha legalább egy 2 méter hosszú, 1 méter széles, 2 méter magas területet biztosítunk. Törekedjünk arra, hogy a terrárium berendezése hasonlítson a természetes élőhely körülményeire.

Mivel a leguán túlnyomórészt fákon tölti az idejét, a terráriumból sem hiányozhat néhány vastagabb és vékonyabb faág, vagy legalább valamilyen mászásra alkalmas érdes, rücskös felület. 

Mivel a leguán trópusi állat, nappal legalább 28 °C, legfeljebb 
35 °C szükséges a terráriumban, mely éjszakára lecsökkenhet 22-23 °C-ra is. A páratartalom ideális esetben eléri a 
85-90%-ot.

A felnőtt leguán jórészt növényevő. Egyesek szerint állati eredetű táplálékot csak a fiatal példányok, valamint a tojásrakás előtt álló nőstények fogyasztanak, de étrendjük nagyobb részét ezeknek is jórészt a növények teszik ki. 

Elsősorban a következő növények ajánlatosak: lóhere, lucerna, pitypang, spenót, sóska, fejes saláta, kelbimbó, káposzta, karalábé, reteklevél, százszorszép, zsálya, útilapu, szőlő és málnalevél. Emellett a reszelt sárgarépát is szívesen fogyasztja.

A fiatal példányok esetében nem árt, ha a táplálék 15-20%-a állati eredetű, ugyanis ekkor a legintenzívebb a növekedés, s a szervezet számára szükséges anyagokat (ásványi sók, protein) a növények nem tartalmazzák kielégítő mértékben. Etetésére alkalmas sokféle gerinctelen állat (tücsök, sáska, csótány, szöcske, lisztkukac, viaszmolylárva), vagy pedig gerincesként az újszülött, pár napos szopós egér.

A frissen vásárolt leguán számára biztosítsunk valamilyen búvóhelyet! Néhány hét múlva, amikor az új környezetet megszokta, nyugodtan kivehetjük a menedéket.

A fatörzsekre, ágakra való felkapaszkodásban erős karmaik segítik. Az állatok kedvelik a zöld lombkoronás fákat, szívesen pihennek, sütkéreznek rajtuk. Legfőképpen az olyan fákat választják, amelyek ágai a víz (folyó, tó) felszíne fölé vagy a vízbe nyúlnak, ugyanis ragadozó vagy idegen felbukkanása esetén a leguánok előszeretettel menekülnek és tűnnek el a vízben. Ezért a terráriumban nem árt elhelyezni egy nagyobb vízmedencét, mely egyrészt befolyásolja a klimatikus viszonyokat, másrészt lehetőséget ad a fürdésre. Igaz, a fogságban tartott leguánok jó része ritkán vehető rá a lubickolásra, viszont szeretnek a víz fölé hajló ágakon tartózkodni.

A vemhes nőstény étvágya az első 5-6 hétben megnő, majd tojásrakás előtt kb. 2 héttel lecsökken, abbahagyja a növényi táplálék fogyasztását, majd néhány nappal később az állati eredetű táplálékról is lemond. Egy leguán átlagosan 20-40 tojást rak. A tojások lerakása után a leguán befedi a mélyedést, s a leendő utódokat magukra hagyva visszatér eredeti élőhelyére. A tojásrakáshoz biztosítanunk kell egy megfelelő tojásrakóhelyet. Ennek legalább 90 centiméter mélynek kell lennie, s a feltöltésére legjobb, ha nedves (földnedves) talajt használunk.

A tojások kikelési ideje a páratartalomtól és a hőmérséklettől függően 90-120 nap között változhat. Az újszülött leguánok kb. egy héten belül kezdenek el táplálkozni, ezt megelőzően tápanyagszükségletüket a szikzacskóban lévő anyagból fedezik.