Ha hüllőtartásra adjuk fejünket, az egyedi igények "kiszolgálása" mellet a legfontosabb feladatunk az, hogy folyamatosan friss vízhez juttassuk kedvencünket. De mint mindennek, a vízszervírozásnak is megvannak a maga szabályai.

Széles és lapos tálba töltsünk vizet, így az nem csak itatóként, hanem medenceként is funkcionál. A legtöbb hüllő életeleme a víz, mely nem csupán a kiszáradástól véd meg, hanem a vedlés zavartalanságához is szükséges.

A teknősök és a nehezebben mozgó, idős hüllők esetében a terráriumi medence akadálymentes hozzáférhetősége, járhatósága is fontos, ugyanis megfulladhatnak, ha nem tudják biztonságban megközelíteni vagy elhagyni "tavukat".

Naponta cseréljük a vizet! Ha észrevesszük, hogy ürülék került bele, akkor azonnal takarítsuk, töltsük újra az itatót. De mielőtt friss vízzel töltenénk fel, mossuk ki szappanos vízzel, majd jól öblítsük el. Ne feledjük, ez az alapos tisztítás nem helyettesíti az itató heti fertőtlenítését.

Nem minden hüllő iszik szívesen tálból  - ilyen válogatós állat például a kaméleon, vagy az anolisz. Sokan ugyanis előnyben részesítik a párás növények vagy a terrárium falán lecsorduló vízcseppeket. Bár a belső tó párásítás szempontjából is jó ötlet, azért nem árt, ha naponta bespricceljük a növényeket és a terrárium falát vízzel. De ha nem szeretnénk ezzel pepecselni, készíthetünk vízcsepegtető készüléket is.

Ehhez egy műanyag pohárra van szükségünk: fúrjunk rá lyukat és töltsük fel vízzel. A nyílás átmérőjétől függ a cseppek gyakorisága (a lyukat egy textildarabbal is betömhetjük, így lassítva a csöpögést). Rögzítsük a házi csepegtető-berendezésünket - például egy nagyobbacska levél felett - a terrárium falához. Ne felejtsünk el egy kis tálat vízfelfogóként a terráriumba tenni a levél alá, mert különben hamar mocsárrá változtatjuk hidegvérűnk otthonát.