Egy kis nevezéktan
A Beauc-i juhászkutya vagy ahogy másképpen nevezik, a "Bas Rouge" neve rőtharisnyás lábára utal, mivel a Bas Rouge alul vöröset jelent. Először egy bizonyos Rozier Abbé írta le ezt a fajtát 1809-ben, bár a mai már sokban különbözik az általa leírttól, mégis ezt tekinthetjük a beauceron ősének.

A szívós birkaőr
Korábban a birkanyájak őrzésére, terelésére használták. Ezért az időjárás viszontagságainak és az állatokat megtámadó farkasoknak ellent kellett állnia. Szívós, erős fajta, amelynek egy 80 km-es séta meg sem kottyan. Két kutya elég volt ahhoz, hogy mintegy 300 birkát őrizzen.

Egy kis alaktan
A francia pásztorkutyák között a legnagyobb, rusztikus, erős fajta.  Marmagassága 70 cm. Rövid szőrű. Színe fekete-cser, trikolor (fekete, vörös, szürke).

A félelmet nem ismeri
A beauceron alaptermészete az önfejűség, de konzekvens neveléssel "kezesbáránnyá" varázsolható. Kitartó, munkabíró, sőt egyenesen szereti a kihívásokat. Alkalmazkodó, a lakásban is tartható, persze megfelelő testmozgás biztosítása mellett. Kiváló házőrző. Bátor, a félelmet nem ismeri. Nyugodt, nem agresszív.