A madras-harcosok kiinduló formái az Indiából származó régi asil-változatok . Ezért a madrast tulajdonképpen az indiai Madras városról madras-asilnak kellene nevezni.

Fej és forma

A madras-harcosok külső megjelenése nagyon hasonít a malájokéra . Az egyenes tartás, az erős csontok, a feltűnő izmoltság és a fej harcosokra jellemző kifejezése miatt könnyen összetéveszthetők.

A fajta ismerője azonban egyértelműen felismeri a madraskakast a közepesen magas lábairól, a csak enyhén boltozott hátáról és a rövidebb nyakáról. Törzse közepesen hosszú és széles, szárnyai az oldalához simulnak. Melle szintén széles és jól izmolt, melyet még inkább kiemel gyengén fejlett hasa. Háta enyhén lejtős. Farka rövid, kissé leeresztett és szélesen hordott, sarlótollai keskenyek.

Fontosak a fej jellegzetességei, melynek összességében ragadozómadár-szerűen kell hatnia, azaz széles homlok, erős szemöldök és közepesen hosszú, hajlott csőr. Az arcbőr legyen piros, csak kevéssé tollas. A mélyen ülő gyöngyszínű szemek megerősítik ezt a benyomást. Rövid, közepesen fejlett, szorosan ülő borsótaraj és sötétpiros füllebenyek adják meg a fej jellegét, a kevéssé fejlett, sötétpiros, csupasz áll-lebennyel és a kis sörtetollakkal borított bőrképződménnyel együtt.

Az állásra jellemzőek a közepesen magas, erős csűdök, és a szélesen álló, keményen izmolt combok, amelyek nem érik el azt a magasságot és hosszúságot, mint a malájnál. Tipikus az élesen elválasztott tarkó és a gyér nyaktollazat, egyáltalán az egész tollazatnál kívánatos, hogy rövid, gyér, szorosan a testhez simuló legyen. A kakas súlya 3-3,5 kg, a tojóé 2,5-3 kg. A kakas gyűrűnagysága 22, a tojóé 20. A tojáshéj színe barnás vagy sárga.

Színváltozatok

A vadas és búzaszínű megfelel a maláj fajtának. A kéktarka alapszíne kékeszürke, a  nyakon és a vállon, valamint a kakasnak különösen a nyeregtollazata narancssárgával borított. A tyúknál viszont a fehér pettyezettség a szembetűnő.

Sajátosságok

A tartásban bizonyos hátrányt jelent, hogy régebben a harci tulajdonságokra szelektálták, s így az állatok kifejezett agresszivitást örököltek. A már csirkekorban a rangsor kialakításánál előforduló verekedések megfelelő intézkedésekkel (csőrkurtítás, sarkantyúlevágás) megelőzhetők vagy csökkenthetők.

A tyúkok nagyon megbízhatóan költenek, de a költőhely kiválasztásakor önfejűek, s erre tekintettel kell lennünk. Nagy tojáshozamot nem várhatunk ettől a tyúktól. Az évenkénti 30-40 tojás elsősorban az utánpótlást szolgálja. Éppen ősi tulajdonságaikkal és vitalitásukkal felelnek meg a korszerű állatvédelem magas követelményeinek, e tekintetben nagyobb elterjedtséget is megérdemelnének.