Valószínűleg az asil a legidősebb tyúkfajta, amely 3000 év óta tiszta tenyészetben létezik. Neve indiai nyelven "előkelő születésűt" jelent. Az asil már az ókori Egyiptomban és Görögországban is keresett harci kakas volt. Az európaiaknak azonban csak a 18. században volt szerencséjük megismerkedni a fajtával.

Fej és forma

Rövid, széles törzséhez képest az erősen előreálló, kissé szögletes formát mutató válla még hatalmasabbnak tűnik. Evezőtolla rövid, háta sima és lapos. Oldalnézetben teste kissé tojásalkatúnak hat: a mell előre kidomborodó, széles, izmos és kemény, melyen helyenként piros a bőr. Nyaka rövidebb, mint a malájé vagy a shamoé . Nyakcsontjai kicsik és vékonyak, ezért nyaka végig egyforma vastag. Harcos mivolta ellenére rövid és gyér tollazatú farkát leengedve hordja. A kakasnak is csak keskeny, enyhén hajlított sarlója és kevés farkfedőtolla van. Az úgynevezett ostorfaroknak zártnak kell lennie.

Feje tulajdonságaihoz jól illik rövid, vastag csőre, amelynek az indiai standard szerint "szorosan zártnak, hámozott mandulaformájúnak" kell lennie. Szeme nagy, színe a fehértől egészen a gyöngyszínűig változhat. Tollazata durva és drótszerű. A kakas súlya 2-2,5 kg, a tojóé 1,5-2 kg. A kakas gyűrűnagysága 20, a tojóé18. A tojáshéj színe a krémszínűtől a barnásig változhat.

Színváltozatok

Megengedett színváltozat a vöröstarka, a vadszínű, a fácánbarna, a fekete-fehér foltos, a fehér, a kék-ezüstnyakú, a kék, a kékestarka és a vörösnyergű. A csűd színe a sárgától a sötétig változhat. A hússzínű láb a közhiedelemmel ellentétben nem számít hibának. A szín és a rajzolat az asilnál is másodlagos szerepet játszik, a mindenkori színváltozatnak mégis tisztán felismerhetőnek kell lennie.

Sajátosságok

Az asilok teljesen megtartották eredeti tulajdonságaikat, mint harcosok főként csípnek. Bár a kakasviadalok betiltását csak üdvözölhetjük, a tenyésztőknek mégis mindent meg kell tenniük, hogy a harcos tulajdonságaikat genetikailag rögzítsék.