Csodagykok a karbonkorból
Ani-csajszi 2007.04.04. 14:22
Lesz itt szó lábatlan gyíkférgekről, szabályozható pupillákról, mikroszkópikus agyakról, egyszóval élő kövületekről.
Az első hüllők körülbelül 300 millió évvel ezelőtt, a karbon korai szakaszában jelentek meg. Osztályuk négy rendet tartalmaz.
Krokodilok rendje (Emydosauria), közel 30 fajt és alfajt foglal magában (krokodil, kajmán, aligátor).
Teknõsök rendje (Chelonia), legalább 244 faj sorolható ide.
Pikkelyes hüllõk rendje (Squamata), ide tartoznak a gyíkok (több mint 3750 faj), a kígyók (kb. 3000 faj) és a kevésbé ismert, furcsa lábatlan Amphisbaeniák , más néven "gyíkférgek".
Megközelítőleg 160 faj tartozik az Amphisbaenia alrendbe, többségük Afrikában, Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában őshonos. Ezek a föld alatti életmódot folytató állatok távoli rokonai a gyíkoknak és a kígyóknak, annak ellenére, hogy kinézetük alapján inkább a földigilisztákhoz hasonlítanak (rózsaszín pikkelyeik gyűrűs elrendezésűek). Hosszuk elérheti a 70 cm-t is. Bőrük nagyon lazán redőzik testükön, mozgásuk furcsa, harmonikaszerű, ezért bőrük összehúzódásakor olyan látványt keltenek, mintha testük mögöttük kullogna.
Felemás gyíkok rendje (Rhynchocephalia ), virágkorát a történelem kezdete előtti időkben élte, egyetlen faja, a hidasgyík a földtörténeti triász korszakban fejlődött ki, és "élő kövületként" mindmáig a legősibb hüllő tulajdonságokat őrzi. Sajnos mostanra egész rokonsága kipusztult és őt magát is a kihalás veszélye fenyegeti. Alig található néhány tucat példány az Új-Zélandi szigetek környékén. Látszólag olyanok, mint a gyíkok, azonban a hidasgyík szeme és állkapcsa meglehetősen egyedi, ezzel magyarázható külön rendszertani besorolása. A hidasgyíkok - a többi hüllővel ellentétben - 6 °C-os környezetben is életképesek.
Ki-mit-tud hüllőéknél
A hüllők - akárcsak a madarak - képesek szabályozni a pupilla nagyságáért felelős izmok mozgását. Tehát nemcsak a fényre szűkül vagy tágul pupillájuk, hanem saját maguk is képesek szabályozni a pupilla méretét.
A hüllők agymérete nem haladja meg testtömegük 1%-át. Ez annyit tesz, hogy egy kb. 30 kg súlyú piton agya nem nagyobb, mint egy bab. Hozzá kell tenni azonban, hogy például a kétéltűekkel szemben a hüllők agya már két féltekéjű. Továbbá az emberrel ellentétben a hüllők kisméretű agyukat igen nagy százalékban hasznosítják. A hüllők idegrendszere meglehetősen összetett és nagyban hasonlít az emlősökhöz, amiből arra következtethetünk, hogy nagyon kifinomult érzékszervekkel rendelkeznek. Még csak most kezdjük megérteni, hogy mennyire egyediek, különlegesen ezek a csodálatos lények.
A hüllők az elsők a gerincesek között, amelyek 12 koponyaideg-párral rendelkeznek. Az alacsonyabb rendű gerincesek mindössze 10 párral rendelkeznek, ezek felelősek a légzés, a hallás, és az ízérzékelés szabályozásáért.
A hüllők csak tépni képesek táplálékukat , állkapcsuk felépítése ugyanis rágásra nem alkalmas.
Néhány nőstény hüllő képes a spermiumok tárolására , így akár 3- 6 évvel a párzás után is képesek megtermékenyülni. Az is előfordulhat, hogy egy terméketlen fázisban történt párzást követően a termékeny periódusban - anélkül, hogy újabb párosodás történt volna - megtermékenyül a petesejt.
A teknősök nemét a költés ideje alatt fennálló hőmérséklet határozza meg, így ha melegebb a hőmérséklet, akkor nőstény teknősök alakulnak ki, az alacsonyabb hőmérséklet viszont a hímek kialakulásának kedvez. Amikor az időjárás közepes hőmérsékletű, akkor fele-fele arányban alakulnak ki nőstény és hím teknősök. Ez a krokodiloknál pont fordítva történik, hiszen ott a magasabb hőmérséklet kedvez a hímek kialakulásának. A kígyók nemét már a kromoszómák határozzák meg, csakúgy mint az emlősöknél és a madaraknál.
A hüllőknek nincsenek verejték- vagy faggyúmirigyeik , ez magyarázza azt, hogy miért nem nyálkás a testfelületük. Bár testük éppúgy vízhatlan, mint a kétéltűeké, mégis különböznek egymástól, hiszen a hüllőknél hiányzik az átalakulás fázisa (amikor az ebihal békává alakul át).
A hüllők a közhiedelemmel ellentétben nem "hidegvérűek", hanem sokkal inkább ektotermikus állatok , ami azt jelenti, hogy testhőmérsékletük az őket körülvevő környezettől függ, mivel saját maguk alig képesek hőt termelni. Az árnyékos helyek keresésével, valamint a vér testfelület felé irányításával, illetve onnan történő elvonásával nagyszerűen képesek szabályozni testhőmérsékletüket, ha a külső hőmérséklet túl magas vagy éppen alacsony számukra. Megfelelő környezetben az aktív hüllők testhőmérséklete az emlősökéhez hasonló.
|