Ha megkérünk valakit, hogy rajzoljon egy békát, nagyon valószínű, hogy zöld színű filctollat ragad. Miért is? Hiszen sokféle színű béka van, de igaz, ami igaz, nagyon sok köztük a zöld. Ami számukra előnyös, hiszen a zöld leveleken üldögélve - környezetükbe beleolvadva - nyugodtan "brekeghetnek" anélkül, hogy a rájuk vadászó ragadozó kiszúrná őket.

Rejtőzködő életmód

A legélénkebb zöld színnel a levelibékák rendelkeznek, melyek a két sarkkör kivételével szinte az egész Földön elterjedtek és eddig mintegy 630 fajuk ismert.

Kistermetű békák, melyek lábujjaikon tapadókorongokat viselnek. Felső állkapcsukon fogsor található. Szembogaruk vízszintes állású és ovális.

A párzási időn kívül szárazföldi, a víztől elszakadt életet élnek, bokrokon, fák levelein ugrándoznak a tapadókorongjaik segítségével. Színezetük a környezethez és az állat izgalmi állapotához igazodik.

Ezért meglehetősen nehéz lencsevégre kapni őket úgy, hogy vonalaik rendesen kirajzolódjanak. Még a Latin-Amerikában őshonos, vörös szemű levelibékát is nehéz "megörökíteni", ha az éppen egy levélen alussza az igazak álmát, lábait pedig szorosan a testéhez zárja. Szerencsére azért akadnak olyan zöldes békák is, melyek igazán "fotogének", így ugrándozásukat, úszkálásukat könnyen lefényképezhetjük. Bár kétségtelen, hogy amíg a zöld békák környezetében a vegetáció is zöld, addig nehezen észrevehetők.

A zöld szín titka

A békák nem azért zöldek, mert bőrükben zöld pigmentsejtek találhatók. A zöld szín a sejtek komplex elrendezésének köszönhető - ez teszi képessé őket a színváltoztatásra. A bőrükben háromféle pigmentsejt (kromatofor) található, amelyek egymásra rétegződve helyezkednek el. Legalul a melanofor található, mely a melanint is tartalmazza - ugyanennek köszönhető az emberi barnaság. A melanofor tetején az iridofor helyezkedik el, mely tele van magas fényvisszaverő képességű purin-kristályokkal. Legfelül pedig a xantofor található a sárgás pteridin-pigmentekkel.

Egy "tipikusan zöld béka" esetében a fény az iridoforba továbbítódik, amely úgy viselkedik, mint egy pici tükör és visszaveri a (többnyire kék) színt a felette található xantoforba. Ebben a rétegben a sejtek sárga szűrőként működnek, ezért a fény tovaszökhet a bőrfelület felé - ahol az emberi szemnek zöldként jelenik meg. Egy-egy békánál hiányozhat a xantofor sejt, ezért őket gyönyörű kéknek látjuk.

Az igazi előnye ezeknek a pigmenteknek mégis a színváltoztatásban rejlik. Mind a három fajta pigment képes megváltoztatni a továbbított és a visszavert fény útját, intenzitását és karakterét azáltal, hogy körbe-körbe mozgatja a pigmenteket benne.

A legalul elhelyezkedő melanoforok kinyújtják "csápjaikat" az iridoforok és a xantoforok köré, miközben a bennük található melanit szétoszlatják ezekben a csápokban - ezzel besötétítve az állatot. Az iridoforban bekövetkező változások a xantoforba visszaverődő fény természetét változtatják meg. A xantofor változásai pedig a szűrőképességre vannak hatással.

A pigmentsejtek manipulálása révén a békák a színek széles skáláját képesek előállítani, habár többnyire megelégszenek a zöld, a barna és a szürke árnyalataival. Ezt a vérükben lévő hormonok áramoltatásával teszik, így a zöld levél után a fatörzs barna árnyalatának utánzása egyáltalán nem okoz nehézséget számukra.