Agarak. Rendkívül gyors vadászkutyák, melyek a többivel ellentétben nem az orrukat használják, hanem "szemre" hajtanak. A tébai, i. e. 1440 körül készült falikép tanúsága szerint az egyiptomiak már akkor mezei nyulakat és antilopokat fogtak a segítségével. A rövid szőrű fajták Észak-Afrikából és a Közel-Keletről származnak, a hosszú szőrűek Dél- és Belső-Ázsiából. Európába - feltehetőleg görög-római közvetítéssel - a rövid szőrű agarak kerültek először. Arianus római szerző i. sz. 130-ban már említi őket, sőt a velük való vadászat módját is leírja. Megkülönbözteti a könnyebb, nyulászó Veltrus leporariust a nehezebb, vaddisznóra és ragadozókra használt Veltrus porcariustól.

Arab agár (Sloughi). Roppant szikár, szinte már zavarba ejtően karcsú. Nemes testalkatú agárfajta. A kan ideális marmagassága 70 cm, testhossza pedig a vállától a hátsójáig mérve 67-68 cm. A szuka marmagassága 65 cm, testhossza 62-63 cm kell hogy legyen. Testshossza legyen arányban magasságával, akkor jó, ha ez 9,6:10.

Markáns pofa, határozott tekintet. "Rosszul sminkelt" szemei ellenére is megnyerő. Még az arabok is - akik tisztátalannak tartanak minden más kutyát - rendkívül nagyra becsülik. Ma is rendszeresen vadásznak vele. Feltehetően valamennyi európai rövid szőrű agár egyenes ágú őse.