Spánielek. Mint nevük is mutatja, Spanyolországból eredő, kis testű, hosszú szőrű, hosszú fülű vadászebek. Régi fajták, már XIV. századi kéziratos források is emlegetik őket. Különösen a solymászok kedvelték, akik a spánielek által felhajtott szárnyas vadra eresztették madaraikat. A flamand festők képein, régi fametszeteken és rézkarcokon gyakran láthatunk különböző fajtájú spánieleket. A sörétes puska általános elterjedésétől kezdve egyre csökkent a vadászati jelentőségük ezeknek a kedves, megnyerő küllemű, de kissé önfejű és csak egysíkú munkát végző fajtáknak. Feladatkörüket ugyanis bármelyik jó képességű vizslafajta mellékesen is ellátja. Újabban kezdenek a vadászok újra érdeklődni irántuk. Kedvtelésből egyre többen tartják, mind több változatát alakítják ki. Hajlamosak fülgyulladásra, ezért fülüket időnként tisztítani kell.

Clumber spániel. A többi spánielfajtánál jóval súlyosabb, hosszú és alacsony testű fajta. Egész megjelenése erőt sugároz. Bár angol írások már az 1200-as években megemlítenek egy zömök, súlyos, fehér színű spánielt, a fajta kitenyésztőjének mégis a Newcastle-i herceget tekintik, aki az 1800-as években Clumber Park-i otthonában tartotta kutyáit. Kiváló vadászmunkája és a többi kajtatókutyánál lassúbb tempója miatt az angol királyi család és az arisztokrácia kedvelt vadászkutyája volt.

Nagyon intelligens, önálló gondolkodású fajta, sok foglalkozást igényel. Kizárólag családi környezetben tartható. Jól kijön más kutyákkal, sőt a macskákal is, ha velük együtt nevelik. Fehér bundája sok ápolást igényel. Általában nagyon barátságos az emberekkel, imádja a gyerekeket és jól tartható együtt más állatokkal is. Sohasem agresszív.

Manapság kb. 5000 clumber spániel él a világon. Marmagassága 43-51 cm, súlya 25-40 kg. Színe kizárólag fehér alapon citrom/narancs foltos.