Uszkár. Franciák tenyésztették ki, bár meglehet, hogy nekünk is van némi közünk hozzá, hiszen a XVII-XVIII. századbeli német források "magyar vízikutyaként" említik a "pudelt". Az egyik legértelmesebb, igen ügyes, nagy munkakedvű, kedves, tanulékony és szolgálatkész fajta. Régen főleg vízi vadászatokon használták, ma, ha dolgozik, többnyire a cirkuszi kutyaszámok sztárja. Világszerte elterjedt, kedvtelésből tartják. Szőrét a jellegzetes pudli formára nyírják. Fehér, fekete vagy barna színben tenyésztik, de van ezüstuszkár is. A foltosság küllemi hiba. Nagysága szerint négy változatát: nagy, közép, kis és törpe uszkárt tartanak nyilván.

Nagy uszkár. Marmagassága 45-60 cm, jól idomítható, szolgálatkész, szinte mindent megtanul, ami csak megkívánható egy kutyától.

Törpe uszkár. A nagyobb változatok mindössze 25-28 cm magas, túltenyésztett torzója. Plüssfigurákra emlékeztető formája, csillogó gombszeme népszerűvé teszi, de kényes, az időjárás változásaira igen érzékeny, kimondottan luxusállat.