Kopók. A legrégibb típusú vadászkutyák. Már 6000 éve is ismerték őket. Az egyiptomi domborművek kutyaábrázolása legalábbis ezt bizonyítja. Az európai kopók őse valószínűleg a legendás hírű kelta kopó, a segusier volt. Belőle - használatuk alapján - két típus fejlődött ki: a falkakopó, melyet az ún. parforce (lovas üldözés) vadászat során használtak, és a gyalogkopó, melyet szólóban vagy párosával "tettek nyomra", s úgy hajtott vadat a gazdája felé.

A falkakopók főleg Angliában és Franciaországban - ahol mesterséges "vonszalék" után futtatva ma is használják őket -, míg a gyalog- vagy hajtókopók maradványai a közép- és kelet-európai hegyvidékeken találhatók meg manapság.

Rókakopó (Foxhound). Évszázadok óta egyetlen feladatra kitenyésztett kiváló nyomtartó, durva, rövid szőrű, erős, izmos testalkatú, 50-60 cm marmagasságú, kiváló idegrendszerű fogós kutya. Vérét sok egyéb fajta - így a pointer - nemesítésére fölhasználták. Az angoloknál a kopózás elsősorban lovassport, így lassúbb, de kitartó kopókat tenyésztettek; nem a róka elfogása, hanem a jó hosszú lovaglás volt számukra a lényeg.