Az afrikai versenyegér Északnyugat-Egyiptom tengerparti sivatagjaiból származik. A farkát alig borítja szőr, s nincs igazi bojtja, csak egy keskeny, sötét szőrcsík a farok végének felső részén. Lábvégei csupaszok, a hátsó lábak megnyúltak, jóval hosszabbak az elülsőknél.

Fülei nem pigmentáltak, csupaszok. Szemei az éjszakai életmódhoz alkalmazkodtak, nagyok, feketék és a fejből kiemelkednek. Sárgásbarna hátával, fehér hasával és karcsú testalkatával igazán szép látványt nyújt.

Nincs egérszaga

Lakására nem kell sokat költenünk, megfelel neki a terrárium illetve a műanyag hörcsögpalota. A lényeg, hogy legyen teteje, mert hatalmasat tud ugrani hosszú lábaival. Igen nagy a mozgásigénye, ezért minél nagyobb hely álljon rendelkezésére. Soha ne tartsuk magányosan, mert társas lény. Ha nem akarjuk, hogy szaporodjanak, tartsunk két egynemű egyedet. Két állatnak megfelel egy 40x30x25 cm-es terrárium. Alomnak a megszokott rágcsálóalmok használhatóak, de fontos, hogy legyen lehetősége homokfürdőzni. Szőrzete ugyanis nagyon gyorsan zsírosodik, homokfürdő hiányában összetapadó, borzas lesz.

Almolhatunk homokkal, ám ez nem túl jó nedv- és szagszívó, így gyakrabban kell takarítani a terráriumot. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ez az állat kimondottan szagtalan, nem jellemző rá a szokásos "egérszag", és az alom is viszonylag hosszú ideig (természetesen megfelelő levegőmozgás biztosításával) szagtalan marad. Másik lehetőség, hogy a terrárium egyik felébe homokot, a másikba szokásos almot teszünk. Ilyenkor viszont hamar összekeveredik a kétféle alom az állat ásása közben. A legegyszerűbb, ha a forgáccsal vastagon leterített terráriumba állítunk egy széles szájú befőttesüveget, amiben kétharmad rész alomhomokot és egyharmad rész csincsillahomokot keverünk össze. Nagyon hamar megtanulja az alom használatát, s előszeretettel fürdik a finom homokban.

A terráriumba tegyünk búvóhelyeket és faágakat, melyeken szívesen üldögél. Az állandóan növekvő metszőfogak koptatására a faágak mellett kiválóan beválnak a papírgurigák is.

Nagyon játékos állatka (főleg, ha van kivel játszania), ezért javasolt mókuskerék és egyéb rágcsálójátékok beszerzése. Mint a legtöbb sivatagi állat, nem szereti a hideget, szobahőmérsékleten azonban nagyon jól érzik magát, infralámpát nem igényel.

Etetésére megfelelnek a boltokban kapható, egerek részére gyártott eleségek. Ügyeljünk azonban az élelem mennyiségére, az adagolásra, mert az afrikai versenyegér fokozottan hajlamos elhízásra, de ha elegendő mozgási lehetőséget biztosítunk neki, ez nem okoz gondot. Nagy a fehérjeigénye, ezért rendszeresen adjunk neki állati fehérjét (lisztkukacot, tücsköt, sáskát). Ha nem szeretnénk, hogy rovarokat egyen kedvencünk (vagy mi nem szeretnénk fogdosni), akkor ezt helyettesíthetjük sajttal, túróval vagy száraz görénytáppal. Mindig legyen előtte friss víz, s nagyon örül, ha időnként kap zöldségeket, gyümölcsöket.

Izgága és kíváncsi

Az afrikai versenyegér főleg éjszaka aktív, azonban otthoni tartásban felveszi a gazdája életritmusát. Nagyon kíváncsi állat, egyáltalán nem fél az embertől. Ha benyúl valaki hozzá, akkor nem menekül el vagy les félénken, hanem bátran odamegy az ismeretlen kézhez szaglálódni.

Nagyon könnyen megszelídíthető, soha sem harap. Nagyon aktív, ezért fokozottan ügyelni kell arra, nehogy kiessen a kezünkből. Nem szeret sokáig egy helyben ülni, szívesebben mászkál az ember kezén. Mindent megvizsgál és ha valami felizgatja, hosszú, kimerevített farkát oldalra rezgeti.

Tényleg társas lény, szívesen alszik együtt társaival és tisztogatják egymást. Gyakran verekszenek és kergetőznek, ami a kezdő tartót megrémítheti. Ezek azonban nem veszélyesek, sérülést nem okoznak egymásnak. Az embert órákig képes lekötni ezen kedves állatok figyelése.

Tenyésztés

A legjobb, ha tenyészpárt tartunk. Háremben is tarthatók, ám ilyenkor a nőstények a fokozott stressz miatt kevésbé eredményesen nevelik fel a kölyköket. Egy harmonikus párnál az év egy bizonyos szakában 5-7 hetente számíthatunk egy-egy alomra, melyben 4-5 kölyök születik. A tapasztalatok szerint azonban 2-3 alom felnevelését követően hosszabb-rövidebb szünetet tart a pár, amit azonban kedvenceink maguktól is megtesznek.

Háremnél azonban fokozottan kell figyelni a nőstényekre, ugyanis előfordulhat veszekedés, hogy melyikük nevelgesse az almot, amiből látszik, hogy anyai ösztönökkel el vannak látva egérkéink. Ilyenkor érdemes a többi nőstényt különválasztani, esetleg a hímmel együtt, mert előfordulhatnak ilyenkor halálos viadalok is, aminek eredménye lehet az anyuka és ezt követően a teljes alom (mivel a győztes nőstény gyakran nem a szoptató) elvesztése is. A hím, kettesben maradva a nősténnyel természetesen segít a kicsik felnevelésében a mamának.

Az apróságok eleinte kis csupaszok, először növekednek, híznak, lassan kezdenek csak szőrösödni, és csak a 3-4. hét tájékára nyílik ki mindegyik pici szeme. Eközben persze már felfedezőútra indulva bóklásznak néha-néha a fészekből, de hosszabb időre csak a 3. hét után merészkednek ki. Négy hetesen már kezdenek hasonlítani szüleikre, ilyenkor óvatosan közeledjünk feléjük, kivenni még ne vegyük ki őket, mert nagyon gyorsak, és méretükhöz képest nagyot ugranak.

Inkább engedjük, hogy megszokják a szagunkat, hisz ilyenkor is kíváncsian jönnek oda hozzánk. 5-6. hetes korukra kifejlődnek és önálló életet kezdenek, ilyenkor válasszuk csak le a kölyköket. Élettartamuk 3-5 év.