Egy-egy nagyváros galambpopulációját elnézve nehéz elhinni, hogy valaki direkt akarjon galambokat tartani. Ennek ellenére egyre több embert babonáznak meg, főleg talán a remek tájékozódó képességük miatt, mely messze felülmúlja a legtöbb állatét. A szervezett galambtenyésztés az 1800-as években kezdődött és hosszú út vezetett a szirti galambtól, a galambok közös ősétől a mai fajták kitenyésztéséig. Hazánkban az első szervezet 1882-ben alakult meg Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesülete névvel. Azóta több mint 10 000 tagja van, megközelítőleg 2 millió regisztrált galambot tartanak nyilván.

Haszongalamb-tenyésztésben élenjárók vagyunk a világban, ugyanis kevés országban foglalkoznak nagy mennyiségű galambhús előállításával. A galamb húsa jellegzetes íze és magas fehérjetartalma miatt kelendő a piacon. A postagalambsport pedig külön említést érdemel, hiszen a Magyar Postagalamb Sportszövetség már nem egy világbajnoki címet tudhat magáénak.

A jó tulajdonságok mellett azonban akad néhány rossz is: erkölcsileg kétes jószágok, mert a béke és a szeretet szimbólumai bizony hírszolgálatos szerepet töltöttek be a háború alatt, emellett egyes műemlékvédők sem szívlelik őket a köztereken elvégzett dolgaik miatt.

Galambtartás ábécéje

A galambtartás egyik alapproblémája egészen nyilvánvaló: a galambok elhelyezése. Mivel hazánkban az uralkodó széljárás észak- északnyugati, ezért a galambdúcot - a huzat és a levegővel terjedő betegségek megelőzése végett - dél-délkeleti fekvésű helyre telepítsük. Ha több dúcot is építünk, akkor ügyeljünk azok egymástól való távolságára, mert ha túl közel vannak egymáshoz, akkor előfordulhat az állományok keveredése és a betegségek is könnyebben terjednek.

Ha a dúcot rétek, erdők és takarmánytárolók közelébe építjük, számítsunk rá, hogy előzetes bejelentés nélkül rovarok, rágcsálók lesznek a társbérlők. Túl a kétes esztétikai élményen, amit egy rovarokkal és egerekkel teli dúc jelent, a hívatlan lakók számos fertőző betegség köztesgazdái lehetnek. Azokat a helyeket is ajánlott kerülni, ahol növénytermesztés folyik, mert a növényvédőszer a madarak számára sem éppen gyógyhatású készítmény. Ha ez a tanács már későn érkezett, akkor számoljunk a téli és tavaszi zárt tartással. Ha postagalambokat szeretnénk tartani, akkor vegyük figyelembe azok berepülési, illetve a vadmadarak (és MALÉV gépek) légifolyosóit. Ezzel elkerülhetjük a madárállományunk egzotikus betegségekkel és a mostanában pusztító madárinfluenzával való fertőződését.

Ha már megvan a hely, akkor akár neki is kezdhetnénk az építésnek. Csakhogy újabb kérdéssel szembesülünk: milyet építsünk? Kertit, padlástérit vagy a két típus közötti átmenetet?  Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. A kertben a földre épített dúcot könnyebb kezelni, tisztítani, de általában nyirkosabb és párásabb a légtere, ezért jobban oda kell figyelnünk a higiéniára. Ha a padláson rendezkedünk be, akkor nem lesz gondunk a nyirkossággal, mert a padlások általában szárazak. Cserébe gondot okozhat a nyári, gutaütéses meleg, ezért itt a szellőztetést és a hőmérséklet szabályzást kell megoldanunk. Ráadásul a megközelítése, tisztántartása sem egyszerű, bár kétségkívül nagy előnye, hogy olcsó. Talán a legjobb megoldás a két típus közötti átmenet: a kerti melléképületekre épített dúc.

Ha volieres dúcot szeretnénk, akkor azt úgy építsük, hogy a volier a dúccal összefüggésben álljon, amit 2x2 centiméteres lyuksűrűségű rácsháló takarjon. Az egész szerkezetet a földtől legalább 0,5 méterre emeljük fel és rögzítsük a dúc kijáratához.

A dúc tetőszerkezete értelemszerűen hő- és nedvszigetelő, valamint jól szellőző legyen, máskülönben nincs benne sok köszönet. Ez a legegyszerűbben cserépfedéssel valósítható meg, melyek között legyenek világítócserepek és szellőzőnyílások. A falakat se hanyagoljuk el, azoknak is jó hő- és nedvszigetelőknek kell lenniük.

A dúc aljának célszerű rácspadozatot vagy padlófűtéses fapadozatot választani. A lényeg, hogy száraz és pormentes legyen. Porfogók alkalmazására is szükség van, mely akár a falhoz 45 fokos szögben támasztott szélesebb (kb. 10 centis) deszka is lehet. Télen a jobb szigetelés érdekében a padlózatot szalmával le kell fedni.

Szellőzőket ne csak a tetőbe, hanem a padozatba is építsünk, csak így oldható meg ugyanis a megfelelő oxigénellátás, páratartalom-szabályzás és a pormentesítés. Ablakok építéséről se feledkezzünk meg, hál` istennek a panoráma nem számít, de mindenképpen jól zárjanak, mert a huzat nem csak az operaénekeseknek ártalmas, hanem a szárnyasoknak is, főleg télen. A legjobb, ha minden évszakban tartjuk a galambok optimális hőigényét, az 5-28 fokot.

Ha már megvan a hely, jöhetnek a galambok. Ne telepítsük túl sűrűn madarainkat, páronként legalább 1 köbméter légteret biztosítsunk nekik. A dúcigények fajtánként eltérőek, minimálisan legyen a dúc belmagassága 2 méter, szélessége 2-3 méter, mélysége 2-2,5 méter, és akkor a galambok nem fognak panaszkodni.

A galambház kellékei: a berendezésre nem kell szakembert fogadni, szerencsére nem szükséges sok extra, biedermeier bútorok, Zsolnai étkészlet, mindössze fészek, etető és itató. A fészek 80x40x40 centiméteres, melynek anyaga lehetőleg préselt lemez legyen. Benne alomként faforgács vagy széna. A fészekfülkébe helyezzünk fészektányért; a nyoszolya megvetésével ne törődjünk, majd a galamb maga intézi. Célszerű, ha az etető mérete arányos az állomány nagyságával, hogy ne alakuljanak ki elégedetlen sorok a menza előtt. Ha nem célunk különleges algafajok nevelése, akkor műanyagitatót válasszunk, ezek ugyanis jobban tisztíthatók.

Ne feledkezzünk meg az ásványianyag-tartóról sem, melybe az emésztéshez szükséges ásványi anyagokat tegyük, ezeket természetesen folyamatosan pótoljuk. A komfortfokozat növelése érdekében jó, ha van fürdőszoba is, de ezt sem kell túlspilázni, bőven megteszi pár (körülbelül 10 centi mély) edény is.