Az északi Maluku-szigeteken őshonos, fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) mozgékony, szelíd, madár. Nem csak jó barát válhat belőle, de  okosságával igazi attrakció tud lenni! A gondos és szerető bánásmódot kedvességgel és szórakoztató mutatványokkal hálálja meg.

Akaratát toporzékolással fejezi ki

A kakadu sajátos éke 12 centiméteres bóbitája, mely izgalmi állapotban koronaszerűen veszi körül fejét. A Cacatua nemzetség méltán ismert tagjának alapszíne fehér, melyet csupán a rövid, szegletes farktollazatból elővillanó kénsárga evezőtollak törnek meg.

Élőhelyén, a sziget partközeli erdőiben, párban vagy kis csoportban él. Táplálékát magvak, gyümölcsök, bogyók és kisebb rovarok alkotják.

A párzási időszak eljövetelekor a hím hangos toporzékolással és erőteljes ordítozással jelzi utódnemzési szándékát - melyet bóbitája és szárnya széttárásával tesz még hangsúlyosabbá. A 29 napos kotlási idő alatt párjával felváltva ülnek a - fészekaljanként átlagosan kettő - tojáson. A fiókák kikelésük után három hónappal hagyják el - repülve - a fészket.

Semmi nem állíthatja meg

Nagy mozgásigénye miatt tágas - legalább 1,5 köbméter légterű - volierben helyezzük el, melyet növeljünk 40 négyzetméter alapterületűre, ha tenyészteni is szeretnénk a madarat. A kakadu, szinte mindent megrág, ami csak az útjába kerül. Szereti a kihívásokat, ezért a röpde fémrácsát is kikezdi. Ha szeretnénk benntartani, akkor a rácsot 3,5 mm-es drótból készítessük el.

Természetesen sok törődéssel és türelemmel megtaníthatjuk kakadunknak, hogy mi a rend a háznál, de az biztos, hogy mindenhez lesz valami "megjegyzése" és az utolsó szó is mindig az övé.