A baromfitartás rejtelmei
Ani-csajszi 2007.03.30. 22:39
Dísztyúkot szeretnék tartani! - mondta anyukám. Tíz tyúkot?! - értetlenkedtem - Nincs még elég állatunk itthon? De most már értem, mire gondolt.
Nem is olyan régen a tyúktartás egyet jelentett a haszonállattartással, manapság azonban egyre többen gondolnak a baromfira, mint hobbiállatra. Ez érthető is, hiszen változatos küllemük és színes tollazatuk szemet gyönyörködtető látvány.
Nem csoda hát, ha sokunknak újra kedve szottyan a baromfitartáshoz! Választani azonban nem egyszerű, ugyanis közel 150 fajta 500 variációját tartják jelenleg nyilván. Ha meghoztuk a döntést és kiválasztottuk a számunkra kívánatos jószágot, akkor kezdhetjük az előkészületeket a fogadására.
Kezdetnek olvassuk el a fajtára vonatkozó szakirodalmat , és ha módunkban áll, kérdezzünk rá a tenyésztőnél is a fajta sajátosságaira, igényeire. A tyúkok tartásával kapcsolatosan azonban vannak általános szabályok is, melyek betartásával szebbé, nyugodtabbá, de legfőképpen egészségesebbé tehetjük baromfink életét. Lássuk, mik ezek!
A baromfiól fekvése - az uralkodó szélirány figyelembe vételével - lehetőleg keleti-déli irányú legyen , ugyanis a háziszárnyas nem kedveli a szeles, huzatos helyet. Az ólja esőtől tökéletesen védett és fagymentes legyen. A fagymentesség különösen a nagytarajú fajtáknál fontos, mert fagyási sérülések náluk alakulnak ki a legkönnyebben. Ha mégis megtörténne a baj, gyorsan dörzsöljük be kevés hóval a fagyott testrészt (taraj, állbegy), hogy fokozzuk annak vérellátását, majd kenjük be olajjal, ezzel megakadályozhatjuk a további károsodást. Ha nem bízunk az ilyen népi bölcsességekben, akkor legjobb, ha bevisszük melegedni a lakásba, vagy bármilyen fagymentes helyre - abból baj nem lehet.
A baromfiól építésekor nem csak annak védettségére, hanem talajára is ügyelnünk kell. A baromfi számára jó talaj laza szerkezetű, kissé homokos és vízáteresztő. A legfontosabb azonban, hogy megfelelő mennyiségben tartalmazzon kavicsot is, mely elengedhetetlen a zúzógyomor tökéletes működéséhez, tehát az emésztéshez. Természetesen az ólhoz tartozzon kifutó is, amely nemcsak szép, de hasznos is, ugyanis a baromfiak zöldigényét remekül fedezi.
A tyúkól mérete az állatok nagyságához és létszámához igazodik. Általánosságban elmondható, hogy egy normál méretű baromfinak legalább 0,5 négyzetméter belső ólterületre van szüksége. Kisebb helyen is elfér, de nem érzi jól magát.
A lakberendezésről se feledkezzünk meg , ami baromfik esetében többnyire az ülőrudat jelenti. A gyengén repülő fajtáknál (mint például a holland bóbitás) az ülőrúd alacsonyan (legfeljebb 50 centiméter magasan) legyen, a többi fajta esetében lehet magasabban is. A lényeg csupán annyi, hogy az 5 cm átmérőjű ülőrudak egy magasságban legyenek (különben mindegyik a legfelsőt akarná birtokolni) és, hogy fejenként 20 centiméteres ülőhelyet biztosítsunkk.
A kényelmes és jól felszerelt tyúkólnak szellőztethetőnek kell lennie , ugyanis ennek hiányában súlyos légzőszervi betegségek alakulhatnának ki náluk. Ha pedig tüsszögni kezdenek, az egész környék - influenza gyanújával - menekülőre fogja majd.
A baromfiak azonban nemcsak alszanak, kapirgálnak és ébresztőórát játszanak, hanem esznek is. Helyes takarmányozásuk legalább olyan fontos, mint környezetük kialakítása. Táplálékuk jelentős részét gabonafélék adják, ilyenek például a búza, a kukorica, a napraforgó és a cirok. Ezekből télen a kukorica és a napraforgó legyen a domináns. A táplálék-kiegészítők (vitaminok, ásványi anyagok) adásáról se feledkezzünk meg! Természetesen a legjobb, ha a vitaminokat friss, zöld növények fedezik, de télen, amikor ilyesmit nem kapnak, a kereskedelemben beszerezhető vitaminokat etessünk velük.
Állataink gondozásába a rendszeres takarítás is beletartozik. Fontos az ólak, kifutók, etetők és itatók rendszeres tisztítása. Gondoskodnunk kell továbbá az állomány élősködőktől való mentességéről is. Ha a fent említett tanácsokat betartjuk egészséges és boldog díszbaromfi-udvar tulajdonosai leszünk!
|