A legrégebbi lófajtának tekinthető, kialakulásának kezdete i.e. 3000-től számítható. Szinte valamennyi kultúr lófajtának a nemesítője. Eredete Közép-Ázsiáig nyúlik vissza, a fajta kialakulásának helyszíne Perzsia, Mezopotámia, Egyiptom, Észak-Afrika. Tenyésztésének felvirágzása a muzulmán vallással hozható összefüggésbe, és körülbelül a VI.-VII. századra tehető. Egy évezred múlva - ami idő alatt a mohamedánok szigorúan szelektálták, nemesítették, nagy gonddal tenyésztették az arab lovat - megkezdődött a fajta elterjedése, és a XVI.-XVIII. századra az egész világon tért hódított. Háborús zsákmányolások, ajándékozások és kereskedelem révén egyaránt terjedt és népszerűsödött.

Jellemző a fajtára a viszonylag kisebb méret, könnyű csontozat, szépség, nemesség, elegancia. Sokan a világ legszebb lovának tartják az arab telivért. Feje finom, általában csukafej, hatalmas, értelmet sugárzó szemekkel, nagy orrnyílásokkal, széles homlokkal. Bőre finom, alatta látszanak az erek, amely tovább fokozza nemességét. Fülei kicsik, élénk mozgásúak. A nyak középmagasan-magasan illesztett, szépen ívelt, elvékonyodó. Háta rövid, feszes, fara gyakran egyenes, farkát jellegzetesen zászlós tartásban hordja. Végtagjai szárazak, acélosak. Mozgása rugalmas, légies, különösen ügetésben megkapó.

Ma elsősorban hobbiló, de tenyésztik versenylóként is, és egyes országokban (például Lengyelország) ma is versenyeznek arabok a galoppon.

A történelem során majdnem minden fajta kialakulásában szerepet kapott nemesítőként. A szépség, az elegancia, a mozgás, az intelligencia, a keménység fokozására vitték be a fajtákba, általában cseppvér-keresztezésként. Mivel igen régi, konszolidált, szilárd genetikai alapon nyugvó fajta, ezért nagy átütő erővel örökít.