Az Anglia nyugati partjainál fekvő, hegyek borította Wales tartományban őshonos. A kelták útján került ide, akik az időszámítás előtti évszázadokban vándoroltak Európában és vándorlásuk során Walesbe is eljutottak. Mivel az őslakosok a keltákat "welsh" (idegen) -nek nevezték, ez az elnevezés lovaikra is ráragadt. A kelta lovak keleti (arabos) típusúak voltak, s ezeknek a helyi pónifajtákkal való keveredéséből, valamint a magas hegyek miatti viszonylagos elzártság következtében a X. századra egy kiegyenlített, többé-kevésbé egységes küllemű elegáns, nemes pónifajta jött létre. Ezek a kiváló használati tulajdonságú, szép kis lovak később mint málhás és hegyi hátaslovak, majd mindinkább mint hobbilovak is népszerűek lettek.

Megjelenését tekintve a welsh póni egy arányosan kicsinyített szép, nemes arab ló. Feje kicsi, száraz, nemes, tarkóban laza tartású. Nyaka karcsú, jól ívelt. A törzs jól izmolt, a mellkas elég mély és dongás. A lábak a többi pónifajtához képest elég hosszúak, így a welsh póni alkatát tekintve inkább a melegvérű lovakhoz áll közel. Talán csak az elég gyakran megjelenő dús bokaszőrök emlékeztetnek a klasszikus pónikra. Mérete alapján 4 változatba sorolják: a legkisebb és nemesebb welsh-mountain változat nem lehet több 122 cm-nél, míg a legnagyobb welsh-cob 137 cm fölötti méretével klasszikus értelemben már nem is igazán póni.

Használati tulajdonságait tekintve ideális gyerek sportló. Mozgásában, lovagolhatóságában, ugróképességében és a fogatsportra való alkalmasság terén is a leghasználhatóbb pónifajta, így nem is csoda, ha szinte mindenütt a sportpóni-tenyésztés alapfajtáját is képezi.