A lövés művészete

A lövést magát igen gondos előkészület előzi meg. A hal, igen fejlett látásának köszönhetően, felkeresi táplálékát. A vízszint alatt közvetlenül felveszi jellegzetesen ferde körülbelül 45°-os testtartását, ezután "lő". Szája kiválóan alkalmas erre a táplálékszerzési módra. Szájpadlása barázdás felszínű, nyelve erőteljes és tövi részen húsos megvastagodás van, míg hegye elvékonyodott, ostorszerű. A csőszerű szájban nyomást hoz létre, melynek eredménye ez a rovarok számára félelmetes fegyver. Kényessége nem elsősorban a víz minőségével van kapcsolatban, sokkal inkább a táplálékot illetően. Lehet táplálni a jól ismert élő eleségekkel , de hetente legalább kétszer rovartáplálékra van szüksége. A nemeket megkülönböztetni szinte lehetetlen feladat.

Tartás

Nem igazán való társas akváriumba, inkább egyedül kis 6-8 fős csapatba tartsuk. Azért fontos, hogy csapatban és ne párban tartsuk őket, mert fajtársaival veszekedni szokott. Azzal, hogy nem párban tartjuk őket a csipkelődés megoszlik. Nagyméretű legalább 100 literes lapos medencét igényel, melyet szőlőtőkékkel és gyökerekkel rendezünk be.