Mandarinhal
Ani-csajszi 2007.04.01. 20:46
Homokba dugja a fejét, éjjel randizik, vastag bőre van és élőkövet eszik: mi az? Segítünk: narancssárga, úgyhogy nem strucc.
A Fülöp-szigetek partjainál, a korallzátonyok közelében élő különleges színezetű mandarinhal (Synchiropus splendidus) szépségének kevesen tudnak ellenállni. Tartása nem egyszerű, mégis sokan megpróbálkoznak a lehetetlennel.
A mandarinhal-tartás első kihívása a megfelelő élőhely kialakítása. Bár kis termetű (mindössze hat centiméter), mégis nagy, jól beépített akváriumot (legalább 90 literest) igényel. Mivel eredeti élőhelyén korallzátonyok közelében él, ezért ezt nekünk is be kell szereznünk. Ehhez élőkőre (összecementálódott korallvázakra) van szükség, hogy azon megtapadhasson a korall. Literenként körülbelül 10-15 dkg élőkővel számolhatunk. Az élőkő saját faunával rendelkezik, mely táplálékul szolgál a mandarinhalnak. Ez azért fontos, mert a mandarinhal finnyás, nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el a mesterséges táplálékot.
Barátok közt
A mandarinhal akkor boldog, ha társaival oszthatja meg a 24-26 °C-os vizet. Más fajokkal is remekül kijön, feltéve, ha békés természetű társakat választunk. A mandarinhal többnyire az akvárium alján keresgél. Szája meglehetősen kicsi, ezért ha az élőkövön nem talál elegendő táplálékot, akkor apróbb rákféléket (Mysidacea, Isopoda, Amphipoda), kisebb férgeket és sórákot adjunk neki.
Szeret bujkálni és beásni magát a homokba, ezért az akvárium aljzata legyen mély, mindenféle éles anyagtól mentes, hogy amikor beássa magát, ne sérüljön meg a bőre. A mandarinhal egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy nincs pikkelye, cserébe viszont vastag a bőre.
Ennek az az evolúciós előnye, hogy ellenállóbb a parazitás megbetegedésekkel szemben, ami más halak esetében igen költséges hobbivá tudja változtatni a kezdő haltartó próbálkozásait. Ha mégis megbetegednének, gyógyszeres kezelést semmi esetre se alkalmazzunk: erre bőre fokozott nyálkatermeléssel reagálna, mely fulladásos halált okozhat...
Násztánc
Míg környezetére és táplálékára roppant igényes, addig a szaporodást illetően nincsenek sztárallűrjei, nem kér elnöki lakosztályt, pezsgőt, rózsákat; fogságban remekül szaporodik.
A hím nagyobb és robosztusabb felépítésű, farok- és hátuszonya is nagyobb, mint a nőstényé és a feji részen is több a narancsszín. Ez persze viszonyítás kérdése, így a nemek elkülönítésének szemszögéből fontos fejlemény a hím hátuszonyában található hosszú tüske.
A mandarinhal éjszaka aktív, a szerelmi ügyeit is sötétben intézi, így a pontos részletek kiderítéséhez nem árt, ha előrelátóan beszerzünk egy infralátcsövet. Amint kialszanak az akvárium fényei, táncba kezdenek, és mikor már jól felkavarták a vizet maguk körül, kilövik a petéket és az azokat megtermékenyítő spermiumokat. Ezt ismétlik akár egy hónapon át.
Meglehetősen csapodár természetűek, kedvelik az egyéjszakás kalandokat. A családalapításban a gazda helyzetfelismerő-képességének is szerepe van, az újszülött petéket célszerű minél hamarabb biztonságos helyre menekíteni, mielőtt áldozatául esnek az akváriumban tartott haltársadalom cseppet sem szimpatikus szokásának: a bő gyermekáldástól jó étvágyú szülők lelkesen bekebelezik őket. A peték 18 óra alatt fejlődnek lárvává, a felnőtté válás tempója ekkor jóval megfontoltabbá válik, akár két hétig is kihúzhatják lárvaként. Extra pici méretük miatt csak a Collotheca család egyedeit (például Rotifera) tudják elfogyasztani. Jó étvágyat!
|