Tengeri akváriumban a tűzhalak mellett a másik legkönnyebben tartható ragadozó halak a murénák. Sokféle színváltozatuk beszerezhető: fehér-fekete kockás (Echidna nebulosa), kék-sárga szalagos (Rhinomuraena quaesita). Sokan félnek tőlük, valószínűleg, mert a kígyókra hasonlítanak. E félelem teljesen alaptalan, a két fajnak semmi köze sincs egymáshoz. Ezek az állatok szinte egész életüket ráérősen, kisebb nagyobb lyukakban, sziklarepedésekben töltik, arra várva, hogy egy gyanútlan áldozat éppen az o barlangocskájuk elé tévedjen. Ekkor persze villámgyorsak, hogy aztán jóllakottan tovább pihenhessenek a következő támadásig.

Szeretik a kihívásokat: ha ugyanis medencéjükbe valamilyen vékony, hosszúkás tárgyat, például műanyag csövet, vagy üvegpalackot teszünk, szinte biztos, hogy nyomban megpróbálnak belemászni, vagy legalábbis átpréselni magukat annak legszűkebb részén, csak azért, hogy bebizonyítsák maguknak, ok ezt is tudják

Könnyű tartásuk (igényeik a tűzhalakéval azonosak) tehát életmódjukból fakad, s viszonylag kis helyen (120–150 literes akváriumban) is jól érzik magukat, ha egy-két lyukacsos tengeri sziklával biztosítjuk számukra a búvóhelyet. Falánkságuk határtalan, és pár hét elteltével már csalogatni sem kell őket az etetéshez, maguktól rohannak ki barlangjaikból, és cibálják ki kezünkből a haldarabkákat. A táplálékot rendkívül jól hasznosítják, és raktározzák, ezért nem nagyon kell aggódni értük, amikor egy-egy hétre magukra hagyjuk őket nyaralásaink során.

És ha akkora szerencsénk van, hogy valamely trópusi tengernél tölthetjük a jól megérdemelt pihenésünket, majd a víz alatti kutakodásaink során egy sziklaüregből, vagy egy vízbe dobott gumiabroncsból egy 1,5-2 méteres óriás muréna néz velünk farkasszemet elgondolkodva azon, vajon mit is csináljon most velünk, nem árt, ha eszünkbe jut: ez az az eset, amikor nem ő van a mi akváriumunkban, hanem mi az övében...