A trópusi tengerek vizeiben ezerszám nyüzsögnek a szebbnél szebb színpompás halak. Gyanútlanul kergetik egymást, ügyet sem vetnek a közöttük "lófráló", lassúnak tűnő tűzhalakra, cápákra, murénákra. A korallzátonyok csúcsragadozóinak persze pont ez a céljuk. Szépen, lassan, de tudatosan a közelébe férkőzni a mit sem sejtő áldozatnak, hogy aztán egy gyors mozdulattal bekebelezhessék azokat. Nekünk magyaroknak sajnos csak ritkán adatik meg, hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló "vadászatot" élőben végignézhessünk. Pedig megtehetnénk, akár egy karosszékből szemlélve. Ezek a ragadozóhalak ugyanis meglepően szívósak, jóval hosszabb ideig élnek, és a betegségekre is kevésbé fogékonyak, mint az apróbb, színes kis tengeri halacskák, ezért aztán akváriumi tartásuk nem igényel túlzott felkészültséget, szaktudást.

Mind közül legegyszerűbben, és legkönnyebben a tűzhalak (oroszlánhalak, vagy más néven pulykahalak) tarthatóak. Nagyon szívós fajok, és etetésük sem ütközik különösebb nehézségekbe. Főként fagyasztott halhúst esznek, bár ajánlatos havonta egyszer-kétszer valamilyen édesvízi élő hallal is jóllakatni őket. Nagy ritkán előfordul, hogy az újonnan vásárolt példányok eleinte nem szívesen fogadják el a fagyasztott halat, hiszen az nem úszik, menekül előlük úgy, mint az élő. Ilyenkor két dolgot tehetünk: vagy valamilyen élő kis hallal, például guppival próbálkozzunk, vagy pedig a fagyasztott hal vékony fonálon történo rángatásával kísérelhetjük meg beindítani vadászösztöneiket.

Szerencsére ma már sok fajta tűzhal beszerezhető. Van köztük barna-fekete-fehér (Pterois volitans), vörös-fehér (Dendrochirus zebra) csíkos is, vannak kisebbre növő fajok, bár a többségük egy-két éven belül meglepően kicsi, akár 80-120 literes akváriumban is eléri a 20-25 centiméteres végső nagyságot. Nyugodtan tarthatunk 2-4 példányt is együtt, hiszen sosem bántják egymást. Az akvárium kis mérete nem igazán zavarja őket addig, amíg a megfelelő táplálékmennyiség biztosítva van számukra. A szennyezettebb vizet is jól viselik, ezért tartásukhoz már egyszerűbb szűrési technikával ellátott tengeri akvárium (belső motoros szűrő + biolabdás külső szűrő + fehérjelehabzó), és 1-1,5 havonkénti részleges (10-15 %) vízfrissítés tökéletesen elég. Bár vérbeli ragadozók, biztonságra azért nekik is szükségük van. Ezért ajánlatos néhány nagyobb darab, trópusi tengerekből származó élő kővel lakályosabbá tenni medencéjüket.

Félelmetes jelleget kölcsönöz nekik hatalmas fejük, és szemük, amivel a közelükben lévő legkisebb mozgást is nyomban észreveszik, s ha éhesek, támadnak is. Extrém módon megnyúlt, tüskékkel teli hát, és mellúszóik tövében méregmirigyek rejtőznek. Ezért ha a tüskék valamilyen okból a kezünkbe fúródnának, akkor a fájdalmas szúrt sebet tegyük gyorsan a csap alá, és engedjünk rá olyan forró vizet, amit még éppen el tudunk viselni! Ezzel a kis művelettel elkerülhetjük a nagyobb bajt, ugyanis a méreg hő hatására gyorsan bomlik. Körülbelül fél óráig folytassuk még ezt a forró vizes "kezelést", majd ennek befejeztével azért még menjünk el az orvoshoz is. Nem kell azonban megijedni, ilyen eset szinte sohasem fordul elő, mivel a fogságban tartott állatok méregerőssége nagymértékben lecsökkent, ezért, ha csak nem szadizzuk meg, vagy piszkálgatjuk őket állandóan, akkor néhány hónap elteltével megszelídülnek, és a bátrabbak akár kézből is etethetik őket.

Kegyetlen vadászok hírében állnak. Amint az etetésükre szánt haldarabkát, élő kis halat akváriumukba dobjuk, rögvest rámozdulnak, s mikor a közelébe érnek a prédának, egy villámgyors, szemmel alig követhető mozdulattal bekebelezik azokat. Ilyenkor hatalmas alsó állkapcsuk lefelé, és előrefelé ugrik, majd egy erős "szippantás", és már bent is van az áldozat a tűzhal gyomrában. Fantasztikus látvány ez, még ebben a mesterséges világban is az ősi törvény az úr, a kis halaknak esélyük sincs elmenekülni előlük. Érdemes a jelenetet videó-kamerával rögzíteni, majd visszanézve kockánként kilassítani ezt a mozdulatsort!