Élőhelyét tekintve kedveli a szavannákat és a ligetes területeket. Nyugat- és Közép-Afrikában honos.

A királypiton 1-1,5 méter hosszú, éjszaka aktív kígyó. Az óriáskígyók családjába és az alsóbbrendű kígyók közé tartozik. Mintázata jellegzetes: barna alapszínen sárgás ovális foltok díszelegnek.

Az állat helyének kialakítása

Ez a kígyó nappal üreglakó emlősök járataiba bújik és éjszaka innen indul vadászni. Nappal általában a passzív védekezési helyzetben pihen: összegömbölyödik és a fejét szorosan a gyűrűk közé hajtja.

Terráriumi tartása egyre népszerűbb, hiszen a fogságban született példányok tartása nem nehéz. Kis helyigénye van, de mászóágra azért szüksége van. Aljzatként legalkalmasabb a virágföld.

A nagyok és a kicsik egyaránt rágcsálókkal táplálkoznak. Mindig gondoskodjunk a vízellátásról.

Nappal a hőmérséklet legyen 28-30 °C, míg éjszaka 20-22 °C is elegendő.

Párosodni a száraz évszakban szoktak. A nőstény több hónapos vemhesség után 6-8, szokatlanul nagy tojást rak le. Az anyaállat ezután a tojások köré tekeredik és közel 3 hónap alatt kikölti őket (izmai összehúzódásával és elernyesztésével hőt termel). Az utódok 30-40 cm-esen bújnak ki a tojásból. Párzási időszak előtt a hőmérsékletet csökkentsük 15-18 fokra, majd március környékén (a párzási időszak kezdetekor) fokozatosan térjünk vissza az eredeti hőmérsékletre. Keltetés ideje alatt emeljük a hőmérsékletet 30-32 °C-ra.