Mint minden gőte, a tűzhasú gőte is kétalakú. Lehet szárazföldi is, persze ez hosszabb idő múlva következik be. Ha kimászik, akkor kiszárad, de ha egyedül képes átalakulni szárazföldivé, akkor nem. Az átalakulás nem törvényszerű.

Ezeknek a szalamandrákhoz tartozó gőtéknek az őshazája Japán, valamint Kína keleti része.

Az állatok kb. 10 cm nagyra nőnek. A nőstény teltebb, a hím karcsú, a hátsó lábai kicsit vastagabbak, a kloákája kétoldalt duzzadtabb (herék), de ez csak a tavaszi párzáskor látható. A hason élénkvöröstől a narancssárgáig változó szabálytalan sötét foltokat találunk, innen ered a "tűzhasú" elnevezés is.

Ez az egyik leggyakrabban előforduló gőtefaj, amelyet rendszeresen megtalálhatunk az állatkereskedésekben. Könnyen tarthatók fogságban, ahol kimondottan vízi élőlényként viselkednek és igen könnyen szaporíthatók is.

 Az állat helyének kialakítása

A tartásuk mind akvaterráriumban, mind akváriumban lehetséges. Az akváriumba javasolt valamilyen pihenőhely - kő, gyökér, széles levelű vízinövény - elhelyezése, amire a gőték kimászhatnak. Ha akvaterráriumban tartjuk őket, akkor a terrárium egyharmad része víz legyen.

Etetésük nem okoz problémát, gyakorlatilag mindenre vadásznak, ami mozog. A tubifexet csomókban kapják, a vörös szúnyoglárvát (élő, fagyasztott) különösen szeretik.

Vigyázni kell a medence teljes letakarására, mert könnyen kimászhatnak. Elég gyorsan közlekednek a talajon, de hamar kiszárad a bőrük és elpusztulnak.

Szaporításuk nem bonyolult, de télen szükséges pihentetni őket, hogy tavasszal a szaporodás megtörténjen. A téli pihenéshez a vízhőfok 7 °C-ra való lehűtését javasolják, tehát télen az állatok medencéjét felesleges fűteni.