Madárpókot szeretnénk, de nem tudjuk, hogy milyet vegyünk? Nos, elsőre érdemes egy viszonylag igénytelen és nem túl agresszív pókot beszereznünk. Egy ilyen pók is lehet színes, látványos, ráadásul jól viseli a kezdő madárpóktartók ügyetlenségeit is.

Kezdésnek például tökéletes a chilei rózsaszín tarantula (Grammostola rosea). Származásából adódóan jól viseli a klímaváltozásokat és a nomád körülményeket. De ha nem akarjuk próbára tenni tűrőképességét, akkor igyekezzünk terráriumában 18-27 °C fokot és 60-70%-os páratartalmat tartani.

A megfelelő páratartalom eléréséhez ne spricceljük se terráriumát, se őt, inkább tegyünk egy vízzel teli edényt a "lakásába". Jó ötlet, ha egy nagyobb követ is teszünk a vízbe, így - gond esetén - ő és áldozata is könnyebben kilábal belőle...

Nem válogatós

Mivel talajlakó, terráriumát e szerint kell berendeznünk. A terrárium aljára rétegezzünk 3-4 centi nedves tőzeget, majd erre terítsünk egyszerű virágföldet - ez lesz az alap. Ha nem szeretnénk, hogy unatkozzon, berakhatunk neki üreges ágakat és nagyobb köveket is. A nappalt majd ezekben vagy a saját maga által készített üregekben fogja tölteni.

A 14-17 centiméteresre megnövő póknak minimum 25x25x25 cm-es alapterületű terráriumra (viváriumra) van szüksége. Arra ügyeljünk, hogy jól szellőző legyen. Ez könnyen megoldható, ha rozsdamentes fémhálóval takarjuk le a tetejét.

Szerencsére chilei pókunk a táplálékban sem válogatós. Nyugodtan adhatunk neki tücsköt, lisztkukacot, rózsabogár-lárvát és újszülött egeret is. Mivel anyagcseréje lassú, sokáig kibírja táplálék nélkül. Ezért is gyakori, hogyha egyszer jóllakott, akkor a következő vedlésig nem eszik. A jól tartott nőstények akár 15 évig vagy tovább is élhetnek.

Néhány jó tanács...

• A pókot - még a legszelídebb fajokat is - egyedül, illetve egyesével tartsuk, saját maguk és társaik biztonsága érdekében.
  
• A vivárium teteje és ajtaja legyen jól zárható, ugyanis a pók nagy szabadulóművész. Ha mégis sikerül meglógnia, akkor a szoba árnyékos részeiben keressük, vagy éjszaka hirtelen gyújtsunk lámpát.
  
• Még a kevésbé veszélyes fajok csípése is fájdalmas, ezért ne adjunk esélyt a marásra.
  
• Takarításnál használjunk kesztyűt és ne hajoljunk közel, ugyanis - önvédelmi fegyverként - ilyenkor potrohszőreit is bevetheti. Ezek a szőrszálak horgosak és irritáló anyagokat tartalmaznak. Ha a pók veszélyben érzi magát, kilövi ezeket a szőröket, melyek fennakadva a bőrön hosszú ideig kellemetlen fájdalmat okoznak.