Laikusként minden kígyó egyforma: hosszú kígyózó test, vészjósló tekintet és méregfogakkal teli száj. Szerencsére azért akadnak olyanok is, akik nem így gondolják, és éppúgy szeretik a hidegvérűeket, mint mások a szőrös négylábúakat.

A hüllőtartás azonban nem egyszerű: a kezdőknek nem árt szétnézni a Terrárium rovatban és megismerkedni tapasztaltabb hüllőtartóval a Fórumban, hogy a kezdeti nehézségeket áthidalva kígyójuk megélhesse a felnőtté válást. Sok hüllőkkel eltöltött év kell ugyanis ahhoz, hogy valaki szakértővé váljon. Pláne ahhoz, hogy az állat ivarát első ránézésre (tapintásra) meg tudja állapítani. Nézzük, mit néz, hova nyúl a szaki, ha tudni szeretné a kígyó nemét!

IVARI KÜLÖNBSÉGEK
Hím	Nőstény
Farka hosszabb és vaskosabb, mert itt kap helyet a kétágú párzószerv, a hemipenis	Farka rövidebb, hiszen a petefészek a teste belsejében található
Óriáskígyónál mérvadó lehet az egykori láb visszamaradt csökevényei, az ún. anális karmok, melyek a kloáka két oldalán találhatók meg és méretük nagyobb	Az anális karmok kisebbek
Kevesebb hasi és több farok alatti pajzs	Több hasi és kevesebb farok alatti pajzs
A farok fokozatosan vékonyodik	A farok jól elkülönül a törzstől
Előfordulhatnak színbeli különbségek

Bizarr, de még a szakértő sem lehet 100%-ig biztos a dolgában, erre ugyanis csak a szondázás képes. A szondázás során az állatorvos nagyon óvatosan egy lekerekített végű, steril szondát csúsztat a kloákába. Abból állapítja meg az állat nemét, hogy milyen mélyre sikerült bevezetni a szondát.

Ha a szonda mélyre hatol, vagyis becsúszik a hemipenisbe, akkor hím, ha csak alig megy be, tehát megakad a vakzsákban, akkor nőstény. Manapság azonban egyszerű röntgenvizsgálattal is megállapíthatja a "sokat látott" hüllőkezelő szakállatorvos az állat nemi hovatartozását.