Hüllőkeltetés
Ani-csajszi 2007.04.05. 17:34
A legtöbb hüllő aligha nevezhető odaadó, gondos szülőnek. Természetes körülmények között a hüllők legtöbbje lerakja tojásait vagy megszüli utódait, majd továbbáll, így az apróságoknak maguknak kell boldogulniuk.
A legtöbb hüllő aligha nevezhető odaadó, gondos szülőnek . Természetes körülmények között a hüllők legtöbbje lerakja tojásait vagy megszüli utódait, majd továbbáll, így az apróságoknak maguknak kell boldogulniuk.
A piton egyike a ritka kivételeknek: akár 65 napig is kotlik a tojások felett. Ahogy azonban a tojások kikelnek, az anya fogja magát és izgalmasabb, nagyobb állatok után néz.
A fogságban tartott hüllők többsége esetében a kialakított lakhelyük nem tükrözi természetes környezetüket. Így a lerakott tojásokat sem a természetes módon fogják kikölteni. Hogy minél nagyobb eséllyel jöjjenek életképes utódok a világra, a mesterséges keltetés rendszerint nélkülözhetetlen.
Bár az amatőr állattartók közül egyesek - csodák-csodája - úgy is sikerrel járnak, hogy a tojásokat keltetés címén néhány hétre berakják egy sötét szekrénybe, a legtöbb hüllőtulajdonos kifejezetten erre a célra szolgáló keltetőt használ. Teremtsünk ideális feltételeket a hüllőinkubátorban: nagyon fontos a tökéletes szigetelés, valamint, hogy megbízható hőfokszabályozóval legyen ellátva, amely megakadályozza a hő és nedvesség elillanását, továbbá biztosítsa a meleg egyenleges eloszlását. A szaküzletekben kapható csirkekeltetők kis átalakításokkal általában jól alkalmazhatók. A keltetéshez leggyakrabban használt táptalajok között van a vermikulit, a virágföld és a tőzegmoha.
Általánosan használt a kettős keltetőkamra. A vízhatlan műanyag tartályt részben töltsük fel a táptalajjal és helyezzük a keltetőbe. A kisebb tartályt függesszük a hőforrás fölé, így a hő egyenlegesebben oszlik el. Az egyik módszer szerint a keltető alján egy réteg víz van, amelyben merülőforralót helyezünk el. A kisebb tartályt úgy helyezzük el, hogy az alja beleérjen a vízbe. Lényeges, hogy a párolgó víz biztosítani tudja a szükséges páratartalmat. A keltető fedelén található egy kis szellőző- és ablaknyílás, amelyen keresztül követni tudjuk a keltetés menetét.
A keltetőt célszerű már pár nappal a tojások kikelése előtt előkészíteni, hogy elegendő idő legyen a megfelelő kellő hőmérséklet kialakítására és egyenletes eloszlásának biztosítására. A hőmérsékletszabályozót helyezzük a kisebb tartályban található tápanyag közepébe.
A frissen tojt tojásokat helyezzük a keltetőben található táptalajba. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ne forgassuk meg a tojásokat és a helyzetüket se változtassuk meg. Nem tudni, ez befolyásolja-e a hüllő fejlődését, biztos, ami biztos, ne háborgassuk feleslegesen a tojás lakóját.
Temessük be a tojást félig a táptalajba, majd nedvesítsük meg a táptalajt, de ügyeljünk arra, hogy ne árasszuk el túl sok vízzel. Egyes hüllőtartók a tojások szabadon maradt részét tőzegmohával borítják be, hogy megakadályozzák a tojások kiszáradását. Így azonban nem lehet ellenőrizni a keltetés előrehaladtát. Naponta spicceljük vízzel a tojásokat és ellenőrizzük a hőmérsékletet.
A keltetés időtartama fajtánként változik és a keltető hőmérséklete is befolyásolja. Még mielőtt hüllőnk szaporításába belevágnánk, mindenképpen tájékozódjunk, hogy mi a keltető ideális hőmérséklete és mennyi ideig tart a keltetés. Ha tudjuk, mikorra várható a tojások kikelése, segíteni tudunk az utódoknak, ha esetleg problémájuk támadna a tojáshéj feltörésével, bár erre meglehetősen ritkán van szükség.
|