Napjaink egyik legkülönlegesebb megjelenésű cicája. Egyedülálló rövid, göndör szőrzete tulajdonképpen nem is emberi beavatkozásnak köszönhető; véletlen mutációról van szó. A tenyésztők érdeme mindössze annyi, hogy sikerült ezt a mutációt rögzíteni, és ezzel az új fajtát állandósítani. Érdekes egyébként, hogy a rex különböző területeken - Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban - csaknem egyidejűleg alakult ki. Két változata van: a cornish és a devon rex. Ha egymással pároztatjuk őket, megkülönböztető tulajdonságaik összemosódnak.

A kívülálló laikusok szemében a két típus küllemileg nem is nagyon tér el egymástól. Mindkettő közepes nagyságú, izmos, de vékony felépítésű állat. A hát és a nyak enyhén ívelt; a végtag hosszú, formás; a farok ugyancsak hosszú és vékony. A szem ovális, s a szőr színével harmonizál. A rexben tulajdonképpen két személyiség él.

Tud kedves, nyugodt, szeretetre méltó lenni, s "jó" pillanataiban nagyszerű szobacica. Ezeket a "békésebb" időszakait azonban hosszú, igen mozgékony periódus követheti. Ilyenkor fölöttébb lármás, izgága, túlságosan is játékos. Szőrét nem hullatja, elegendő hetenként egy-szer végigfésülni. Kevés szőre miatt viszont fokozott kalóriaveszteségnek van kitéve, ami zsiradékban gazdagabb étrenddel pótolható. 

1. Cornish rex. Feje háromszög alakú, orra hosszúkás és egyenes, nagy füle az arc jellegével harmonizál.

Szőrzetéből hiányoznak a koronaszőrök; piheszőrei göndörek vagy pöndörödöttek. Minden szőrszín megengedett, ha mintázott, legyen szimmetrikus.