"TANULJUNK meg egymás mellett élni, avagy még egy lépés a harmonikus ember-állat kapcsolatért" címmel tarottt tudományos konferenciát március 27-én a Felelős Állatbarátok Egyesülete és a program társszervezői a TETRA-2002. Alapítvány és a Rex Kutyaotthon Alapítvány. A konferencia célja az volt, hogy felhívják a szakemberek figyelmét arra, hogy a felelős állattartás problémáit csakis hosszú távra tervezett szemléletváltással kiegészítve lehet megoldani. Továbbá az iskolai oktató programok hatékonysága érdekében célul tűztük ki az állatvédelmi és felelős állattartási nevelésben érintett civil szervezetek és hatóságok munkájának összehangolását, amelyhez reményeink szerint rendezvényünk jelentősen hozzájárul majd.

Miért szükséges a felelős állattartás program?

Hazánkban nemzetközi viszonylatban is sok házikedvencet tartanak. A kutyák száma óvatos becslések szerint is megközelíti a kétmilliót. Budapesten a lakosság 29%-a tart kutyát és 17%-a macskát, vidéken ez az arány nagyobb. Egy közelmúltban végzett felmérésünk szerint a kutyák közel fele gyermekes családban él és jelentős részük támadt már gyermekre valamilyen okból. A hatóságoknál bejelentett kutyaharapások száma is drasztikus növekedést mutat. Budapesten például 1975-ben 630 esetet jelentettek be, 1997-ben viszont 3000 esetről tudunk és azóta is 2-3000 kutyatámadással számolhatunk évenként - említi előadásában Prof. dr. Solti László, a FÁBE Tudományos Tanácsának elnöke.

Agresszív állatok - ki a felelős?

A probléma összetett, ezért úgy gondoljuk, hogy a helyzet javításához sincs egyértelmű megoldás, de az bizonyos, hogy mind a gazda oktatása, mind a kutya tanítása szerves részét kell, hogy képezze hosszú távú eredmények eléréséhez. Nem elég, hogy a gazda ismerje kedvence igényeit és azokat biztosítsa, elengedhetetlen a kutya nevelése is. A társként tartott kutyák számára pedig létszükséglet az emberekkel való biztonságos együttélés megtanulása. Ha ember és állat együttélését sikerül harmonikusabbá és főként biztonságosabbá tenni, ez nem csak a harapások számának csökkenésében mutatkozik meg, de egy magasabb színvonalú állattartási kultúra meghonosodását is jelenthetné - hangzik a következtetés. Dr. Sátori Ágnes állatorvos szerint az 1970-es évek végéig az a nézet uralkodott, hogy a kutyák agresszivitásáért gazdáik tehetők felelőssé, hiszen nem nevelik őket kellőképpen. Ezt az elképzelést az is alátámasztotta, hogy az agresszív kutyák gazdái általában félénkebbek, aggódóbbak, engedékenyebbek és gyakran neurotikusak is.

A mai viselkedéskutatási eredmények szerint, az agresszivitás is - sok más tulajdonsághoz hasonlóan - genetikailag meghatározott. Ezen elképzelés alapján a tulajdonosokat vádolni kedvenceik viselkedési problémáiért megtévesztő és alaptalan dolog. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a kutyák többsége szoros kapcsolatban él az emberekkel, s megfigyelhető, hogy viselkedésükre nagy hatással van gazdájuk személyisége, temperamentuma és aktuális lelki állapota is.

A hatékonyság záloga

A civil szervezetek felelős állattartási programjainak célja, hogy korunk sajátosságaihoz igazodva elődeink letisztult erkölcsi üzenetét saját tapasztalatainkkal kiegészítve a legeredményesebben juttassuk célba.  A hatékonyság záloga az, hogy az átadni kívánt ismereteket könnyen feldolgozható formában, izgalmas "élménybe csomagolva" juttatjuk el a társadalom valamennyi rétegéhez, de elsősorban a gyerekekhez. Ez a misszió nem csupán az állatok életfeltételeinek javításán fáradozik, hanem a társadalom morális fejlődését is szolgálja, hisz egy erkölcsileg fejlettebb társadalomban egymás iránti magasabb szintű toleranciánk jótékonyan befolyásolja az élettelen és élő környezetünkhöz - így az állatokhoz való viszonyunkat is - hangsúlyozza dr. Király Péter állatorvos, aki immár 5 éve járja az általános iskolákat az "Állati okosságok" című programmal.

Járják az iskolákat

Hollie Sevenoaks a Dogs Trust szervezet munkatársa Angliából érkezett, hogy megossza a hallgatósággal a nemzetközileg is jól működő oktatási rendszerük tapasztalatait. Előadásából kiderül, hogy az Egyesült Királyság iskoláinak több mint felébe eljutottak már, heti 40 órát tartanak és szorosan kapcsolódnak a nemzeti alaptantervhez, valamint együttműködnek a helyi önkormányzatokkal. Programjuk az Internetről ingyenesen letölthető. Sevenoaks kiemeli, hogy a jövő kutyatulajdonosainak oktatása az egyik legalapvetőbb preventatív eszköz, amellyel a felelős állattartás elősegíthető. Jó hangulatú tanórákkal, amelyek a felelős állattartás fontosságát okítják, arra ösztönzik a gyerekeket, hogy jól gondolják meg, mielőtt egy kisállat gazdái lesznek. A tanároknak rengeteg tudást kell átadniuk, és ha be tudják építeni a felelős kutyatartást a tanmenetbe és a tanítás vezérfonalait a képzéseikbe, az a tanároknak és a szervezet munkatársainak is könnyebbség.

Mi még kicsit le vagyunk maradva...

Sajnos Magyarországon más a helyzet, az állatvédelmi oktatás még gyerekcipőben jár. A kormányzati szervek semmilyen szinten nem kapcsolódnak a civil programokhoz. Erkölcsileg ugyan támogatják a különböző kezdeményezéseket, de idézve az Oktatási és Kulturális Minisztérium leveléből, amelyben konferenciánk védnökségi kérelmét utasítják el, világosan látszik, hogy nem kívánnak behatóbban foglalkozni ezzel a kérdéskörrel. Ezúton tájékoztatom, hogy a közoktatási szakterület részéről nem látjuk indokoltnak, hogy az oktatási tárca védnökséget vállaljon, és a témában érintett kollégáink leterheltsége nem teszi lehetővé, hogy a rendezvényükön részt vegyünk. Tájékoztatom, hogy a Nemzeti Alaptanterv és az arra épülő biológia kerettanterv most is tartalmaz az állatvédelemmel kapcsolatos utalásokat, és annak alapján kell az iskolákban nevelni a diákokat. Úgy gondoljuk, hogy ez nem elegendő, ezért a célunkat - miszerint a felelős állattartás részét képezze a tantervnek - csakis az azonos célokért küzdő szervezetekkel közösen érhetjük el, ezért a konferenciát követően az állatvédelmi oktatásban résztvevő civil szervezetek kerekasztal-beszélgetést tartanak. Célunk, közösen összeállítani egy olyan nyilatkozatot, amely a hazai állatvédelmi oktatás szükségességére hívja fel a figyelmet, és egyben magában foglalja az ezirányú oktatás főbb irányvonalait, amelyet az illetékes minisztériumokhoz eljuttatunk.