Testfelépítés:

Mint az ízeltlábúak többségénél, a pókok vázát is a külső kitinváz alkotja. Ezen találhatók a kitinszőrök, amelyeknek különböző típusai vannak. A legfontosabbak az érzékelésért felelős szőrök, az állat ugyanis - mivel szinte vak - ezek segítségével tájékozódik. A madárpóknak 4 pár járólába van, amelyek végén (pontosabban utolsó 2 ízén) scopula szőrök (ecsetszőrök) és lábkarmok találhatók. Ezekkel szinte bármilyen felületen képes megkapaszkodni.

Az állat járólábai (amelyek 7 ízből állnak) és csáprágói az előtesten találhatók. Az utótesten csupán a tüdők (2 pár trachea tüdő), ivarszervek és fonószemölcsök foglalnak helyet. Az állat testét kitinváz borítja, amely nem képes tágulni/növekedni, ezért a további fejlődéshez vedlésre van szüksége. A vedlés során az állat képes regenerálni elvesztett és az előző vedlés során hibásan kialakult végtagjait. Ehhez a póknak szüksége van egy bizonyos exuviális folyadékra, amit vízből képes előállítani. A vedlést a pók fejjel lefelé, oldalra dőlve és állva is végezheti, úgyhogy amikor ilyet látunk, ne piszkáljuk, mert a megzavarásának komoly következményei lehetnek.

Az adult (szaporodóképes) hím nagy átalakuláson megy keresztül, többet nem vedlik, és hamarosan elpusztul. A változás lehet a testalkat, esetleg a mintázat változása; a tapogatók átalakulása (bulbus/embolus - ezzel helyezi be a spermát a nőstény ivarszervébe), illetve egyes fajok mellső lábainak változása (a tibia ízein létrejönnek sarkantyúk).

Rendszertan:

- Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
- Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
- Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
- Rend: Pókok (Araneida)
- Alrend: Négytüdős pókok (Mygomolorphae)
- Család: Madárpókok (Theraphosidae)
- Alcsalád: 9-13 alcsalád létezik (pl.:Theraphosinae)
- Genus: pl. Brachypelma  (jelenleg 112 genust ismerünk)
- Faj: pl. smithi  (majd közel 900 leírt faj)

Terráriumi tartás, életfolyamatok

A madárpókokat három alapvető kategóriába sorolhatjuk: talajlakók, fán élők és üreglakók. Ez a terrárium paramétereinek kialakításánál lényeges. A talajlakóknál igyekezzünk nagyobb alapterületű terráriumot/dobozt alkalmazni, míg fán élőknél inkább magasat, az üreglakó állatoknál pedig a legalkalmasabb, ha minél magasabb edényt szerzünk, és szinte teletöltjük földdel. A terráriumok/dobozok mindig jól szellőzzenek, erre bizonyos fajok különösen érzékenyek. Egyes pókoknak érdemes bujkálót is behelyezni.

A páratartalom és a hőmérséklet az adott faj igényeitől (az élőhelyén jelenlévő hőmérsékleti tényezőktől) függ. Vannak olyan fajok, amelyek szinte szárazat igényelnek, míg vannak olyanok, melyek csak a 100%-os páratartalmat viselik el. Hőmérsékleti igényeikben is hatalmas különbségek lehetnek egyes fajok között, tehát mielőtt veszünk egy állatot, járjunk utána, hogy mit szeret.

A pókok etetése ritkán okoz nehézséget, egyes fajok szinte bármit elfogadnak, de azért vannak olyanok is, amelyek válogatósak. Ha az állat nem eszik, próbálgatni kell különböző eleségállatokkal, majd csak megeszi valamelyiket. A pókot nem tudjuk túletetni, ettől nem kell tartani (a táplálékfelvételt egyébként erősen befolyásolja az állat vedlése is).

A pókoknak nagyon lassú az anyagcseréjük, ezért sokáig kibírják táplálék nélkül (illetve ezért is van az, hogy ha az állat "jóllakott", akkor következő vedlésig nem eszik, és csak utána fog látványosan csökkenni a potroh mérete). Egyébként közvetlenül vedlés előtt és után csak nagyon ritkán fogadnak el élelmet. Nagyobb állatoknál sűrűn előfordul az is, hogy átmeneti nyugalmi állapotba kerülnek, ilyenkor nem fogadnak el táplálékot, de hosszabb idő elteltével érdemes újra valamivel megkínálni őket.

A pókoknak is szükségük van folyadékra, nem csak a vedléshez, hanem az izmaik működéséhez is. Ezért mindig legyen a közelükben friss víz!