Az öregedés jelei 

Az öregkor előrehaladtával párhuzamosan csökken a szaporulat. Kevesebb a tojás mennyisége, valamint a megmaradt egyedek is kevésbé életképesek.

A robusztusabb felépítésű leguánoknál - a könnyű súlyú zöld baziliszkusztól és a vízisárkánytól eltérően -  gyakoribbak a csonttörések. 

Amikor közeledik életük vége, többet sütkéreznek a napon, szemük némileg beesett és alultápláltnak néznek ki (főleg a csípő és a váll környékén).

Az idősebb teknősöknek kicsit lelassul a reakcióideje és szemük szintén kissé beesett, egyéb jelek azonban nem mutatkoznak. Előfordul, hogy napközben még eszegetnek, de az éjszaka folyamán csendben jobblétre szenderülnek. 

A kígyóknál is előfordulhat, hogy "csontosabb" lesz a kinézetük. Különösen a gerinc környékén látható az elváltozás, de ez sem jellemző az összes egyedre.

A krokodilok szinte egyáltalán nem mutatják az öregedés jeleit, és a laikus szemlélő sem tudja általában, mire kell figyelni.
 
Amit tehetünk

A gondozás és az ápolás szükségessége kedvencünk életkorától és általános egészségi állapotától függ. Ehhez azonban mindenképpen ismernünk kell hüllőnket és megértenünk testbeszédét.

Egy öregedő leguán, baziliszkusz vagy vízisárkány otthonába a  "napozóágyat" tegyük olyan helyre ahol könnyen megközelítheti. A mászóágakat cseréljük le, laposabb és a hüllő testénél szélesebb lécre (a balesetek elkerülése végett), melyen akár napozhat is, ha kedve tartja.

Amit talán mondani sem kell: soha ne engedjük leugrani vagy leesni karunkból, amikor babusgatjuk vagy szállítjuk. Korosabb hüllőnél erre fokozottan kell ügyelni, az, hogy "előtte mindig ezt csinálta" nem lehet kifogás, amikor súlyos sérülést szenved.

Biztosítsunk öregedő félvízi teknősünknek lapos feljárót és napozót, melyen könnyebben közlekedhet.

Amennyire csak lehet, stresszmentesítsük életüket öreg napjaikra. Például ne rakjunk a párzási időszakban egy "öregúr" mellé, a saját fajából egy nemzőképes fiatalt, mert megfélemlítheti. Még csak ne is helyezzük olyan szobába, amelyben végignézheti két fiatal versengését.

Alakítsunk étrendjükön: adjunk kevesebb és apróbb táplálékot! A nagyobb zsákmány megemésztése ugyanis már nem megy olyan könnyen egy idős kígyónak (különösen ha a hőmérséklet sem optimális számára), így fennállhat a veszélye, hogy visszaöklendezi.

És habár a teknős még öreg kora ellenére is képes ehető darabkákra tépni a növényzetet, nem árt, ha ugyanúgy feldaraboljuk neki, mint kiskorában - bizonyára így még többet fog enni.

A hüllők vitamin- és ásványianyag-szükséglete szintén változik a koruk előrehaladtával. A fejődésben lévő, gyorsan növő hüllőknek, illetve a tojást rakó nőstényeknek (a tojások keménysége és az embriók egészséges fejlődése érdekében) több kalciumra és D-vitaminra van szükségük - ilyenkor hetente 2-3 alkalommal pótoljuk a szükséges mennyiséget. A párzási időszakon kívül, illetve amikor az állat már nem szaporodóképes ilyen pótlásra gyakorlatilag már nincs szükség. Az optimális csontszerkezet megőrzéséhez, hetente egyszer adjuk. De ne aggódjunk, túladagolása sem jár káros következményekkel.

Az idő előrehaladtával az állatok immunrendszere is gyengül. Ennek ellensúlyozására a heliotermikus (Naptól melegedő) hüllők általában többet napoznak és ha van rá lehetőségük, melegebb helyen pihennek. Ezért jobb, ha széles hőmérsékleti skálát biztosítunk terráriumukban, hogy mindig kiválaszthassák a nekik tetszőt. Az állandó világítás - a Naptól melegedő fajok esetében - elengedhetetlen.

A nem heliotermikus állatoknál (mint például az ásó hüllők és kígyók, valamint a különböző éjszakai fajok) nagyon fontos, hogy a terráriumban különböző hőfokokat tudjunk biztosítani. Ezért mindig helyezzünk egy világító (melegítő) lámpát a terrárium valamelyik végébe. Ne feledjük, hogy a szükséges hőmérséklet fajtól függ (a kétéltűeknek mindig alacsonyabb szükséges, mint a hüllőknek).

Elmondhatjuk tehát, hogy hüllőnk (kétéltűnk) gondozását lényegében az szabja meg, hogy milyen az általános egészségi állapota és öregedése során mennyire gyengül le a szervezete. Vannak olyan egyedek, amelyek egészen halálukig  "teljes gőzzel élnek" és így külön gondozást nem igényelnek.

Vannak viszont olyan állatok amelyek picit lelassulnak, és öregkorukra valamivel több odafigyelést illetve megváltozott tartási körülményeket igényelnek. Tehát ha ismerjük és értjük testbeszédüket, és ennek megfelelően gondozzuk őket, garantáltan sokáig élvezhetjük társaságukat.