A fekete testű madárpók könnyen felismerhető rózsaszín zokniairól. A Dél-Amerikából származó, rózsaszín-lábú tartantua (Avicularia avicularia) - a chilei rózsaszín tarantula mellett - kedvelt a kezdő madárpók tartók körében - bár fánlakó lévén több odafigyelést igényel, mint talajlakó társai. A tömzsi, de jól izmolt pók nyugodt természetű, néha azonban meglepően gyors és agresszív, így nem árt az óvatosság. Testhossza mindössze 6 centiméter, de lábfesztávolsága eléri a 15 centit. Tartása egyszerű: viváriumában legyen 26-29 fok és 78-82%-os páratartalom. Inkább magas legyen, mint széles! Mivel fánlakó pók, így nem igényli a széles terráriumot és vastag tőzegtalajt, inkább lakóhelyének magassága a lényeges számára. Ha van egy 30x30 centiméter alapterületű viváriumunk, amely legalább 40 centi magas, akkor nyugodtak lehetünk, mert pókunk elégedett lesz. Fokozhatjuk boldogságérzetét, ha társakat is rakunk mellé - nem falják fel egymást, ha közel azonos méretűek és van elég ennivalójuk. Szeret mászkálni és bujkálni, ezért dobjuk fel otthonát ágas-bogas faágakkal és nagyobb gyökerekkel. Annál jobb, minél szerteágazóbb és bogosabb a felhasznált gyökérzet, mert napközben elrejtőzhet és nyugodtan pihenhet lakóhálójában. Vizet és friss levegőt! Fontos, hogy mindig legyen az itatóedényében víz, melyből néha a hálójára is spriccelhetünk egy keveset. A páratartalom mellett azonban fokozottan kell ügyelnünk a szellőzésre is, mert az állott, nyirkos levegőben könnyen bepenészesedik a vivárium, ami végzetes lehet a tarantula számára. Nem válogatós jószág, szívesen fogyaszt szárnyatlan gyümölcslegyet, tücsköt, különböző molylepkéket. A kifejlett egyed pedig alkalmanként kaphat apró gyíkot és újszülött egeret is